Rendkívül szimpatikusak azok a csapatok, melyek ragaszkodnak egy stílushoz, abban dolgoznak és fejlődnek tovább a kezdetektől, függetlenül attól, hogy a színtér akár már egy-két évtizeddel is túljutott népszerűsége csúcsán. Az atmoszferikus doom-death metal szcénának volt egy erőteljes felfutása a kilencvenes években (főleg az első felében), de aztán szépen visszabújt oda, ahonnan érkezett, azaz a föld alá, az underground mélyrétegeibe.
Nos, a cseh Self-Hatred nem a bevezetőben vázolt zenekar, mivel pár éves múltra tekinthetnek csak vissza, de ettől még kifejezetten izgalmas az, amit játszanak. 2012-ben alakultak meg Plzeň városában, 2014-ben koncerteztek először, majd 2016 meg is jelent bemutatkozásuk "Theia" címmel. A Solitude Productions május 25-én adta ki második korongjukat ("Hlubiny"), melyen már anyanyelvükön énekelnek a kezdeti angol helyett.
A változás azonban nem merül ki ennyiben: a funeral doom és az atmoszferikus death mellé szépen bekúsztak a post-black metal elemei és ez kifejezetten jót tett a produkciónak. Valljuk be, a doom/death egy eléggé zárt, konzervatív stílus, melyből nehéz kitörni: rétegzene mivolta ellenére megszámlálhatatlanul sok banda alkot a színtéren és emiatt rengeteg egyforma lemez ömlik hetente a metalrajongók elé.
A cseh együttes a hangszerelésben is próbálta színesebbé, változatosabbá tenni a lemezt. A szintetizátor hozza azokat a tipikusan atmoszferikus megoldásokat, melyek révén utaztatós, álmodozós hangulatot varázsol a riffek alá. A gitárok hangzása az én ízlésemnek kissé vékony: ráadásul két bárdista is szerepel a hatfős bandában, de ez egyáltalán nem köszön vissza a megszólalásban.
A Kaťas művésznéven alkotó frontember énekstílusa illeszkedik a fentebb hivatkozott stíluselemekhez, azaz a pincemély hörgéstől elkezdve egészen a black metal rikácsolásáig is eljut, de alapvetően inkább a death metalban megszokott előadásmódot favorizálja. A magasabb hangfekvésekben kicsit erőltetett a produkciója (szerencsére ezekből kevesebb is van a lemezen), de pont emiatt ez sokak számára vízválasztó lehet a cseh zenekar kapcsán.
A banda neve természetesen mindent elárul: az öngyűlölet hallatán ne várjunk semmiféle vidámabb vagy akárcsak kiegyensúlyozottabb hangulatú szerzeményt. A depresszió, a fájdalom, a reménytelenség dalai ezek: a "Hlubiny" konceptalbum, mely a promóciós anyag szerint szeretteink elvesztéséről, a fájdalom feldolgozásáról, majd a kötelezően és megakadályozhatatlanul érkező feledésről, valamint a továbblépésről szól. Rendkívül kíváncsi lettem volna a dalszövegekre: a cseh nyelv azonban nem támogatta ezt a vágyamat. Mivel eleve rendkívül szűk a stílus rajongótábora, ezért - bár az anyanyelvi kultúra ápolását a legfontosabbnak tartom - talán szerencsésebb lett volna a ma már szinte mindenki által beszélt/írt angol nyelvű szerzeményeknél maradni.
A korong legnagyobb erőssége a rendkívül egységes atmoszféra. A doom, a death és a black metal összeillesztése szinte hézagmentesen sikerült: a nyomorúságos hangulatnak megfelelően szinte végig ólomsúlyú riffeken vagy legfeljebb középtempóban gördülnek-málháznak előre a szerzemények. A kivétel a gyorsabb, blastbeatekkel induló, hagyományosabb, régisulis death metal tétel, a Vzplanutí, illetve az egyértelműbben post-black metal szám, a zseniális dallamokkal teli Střepy.
A Hammond-orgona többször is előkerül a dalokban (lásd az Odraz című kiváló tételt) és ez ad egyfajta ünnepélyes, templomi atmoszférát az egész albumnak. Ez végül explicit módon is megjelenik az Očistec című rövid átvezetésben, mely egy miserészlet és az azt követő orgonaszó révén idézi meg az eltávozottól történő búcsú pillanatait.
Külön kiemelendő még a szellős, akkordbontogatós gitárokkal teli Apatie és a csodaszép ikergitáros szólóval operáló zárótétel, az Epitaf. A dalszövegek értése nélkül is világosan átérezhető a korong érzelmi íve: a szeretett fél elvesztésétől egészen a temetéséig és a megnyugvásig tart az album történetvonala. A Self-Hatred világosan figyel arra, hogy zenéje kerülje a befogadhatatlan szélsőségességet: az extrém stílusokkal kifejezetten barátságtalan viszonyban levő metalrajongók is nyugodtan ismerkedhetnek a csehek friss anyagával, mert a dallamok tényleg gyönyörűek, a torokszorító atmoszféra pedig nagyon könnyen magába szippantja a hallgatót. Ismét egy remek kiadvány a Solitude Productions jóvoltából.
8,5/10
