Néha kell a szórakozás, a teljes és korlátlan őrültség, nem lehet reggel hétkor norvég black metalra felpörgetni a napot a kocsiban, este Neurosis-ra bulizni vagy éppen a Napalm Death háttérzenéje mellett keresztrejtvényt fejteni. Tudják ezt az osztrák KONTRUST tagjai is, akik egy percre sem veszik komolyan magukat, csak a zenét. Ha tökéletes party- vagy koncertzenét keresel, akkor máris megtaláltad.
Emlékszünk még a nu metal előtti időkre? Amikor az ugráltatós rockzenét a Faith No More, a Rage Against The Machine, a Clawfinger, később a Guano Apes jelentette? Ezek voltak a '90-es évek, a crossover aranyévei. Ez a műfaj ma már tulajdonképpen halott, gyakorlatilag nyoma sem maradt, kivéve a 2001-ben alakult osztrák KONTRUST csapatot, akik negyedik albumukat november 7-én fogják megjelentetni a Napalm Records kiadónál. Ők is maradtak az alapoknál: a Kong, a Prong vagy a Rammstein zenekarokra emlékeztető menetelős riffek és táncolható ritmusok, elektronika. Ami megkülönbözteti őket a többiektől, az a teljesen és vállaltan idióta humor, na meg az iszonyatos dallamérzék és popzenei érzékenység.
A csapat második nagylemezéről kimásolt "Bomba" című szerzemény váratlan sikert ért el a holland listákon, ennek hullámán a zenekar nevét sokan megismerték szerte Európában. A KONTRUST Ausztriában komoly rajongótáborral rendelkezik, amit könnyű megérteni, ha megnézzük az alábbi koncertfelvételt:
A friss korong közben azonnal feltűnik, hogy a csapat zenei megközelítése változatlan maradt, csak a refrének lettek még slágeresebbek, ha úgy tetszik, még inkább közelítenek a pop-metál tartományhoz, miközben a brutál-riffek továbbra is heveny fejbólogatásra késztetik a hallgatót. A csapat szerencsére annyi fajta stíluselemet kever bele a fazékba, kezdve a reggae-szerű énektől akár a hardcore darálásig, hogy kifejezetten élvezetes játék ezek felismerése és azonosítása. Az első szám, a "Dance" azonnal kislemez után kiált, a lengyel származású Agata Jarosz énekesnő dallamaiban én Ellie Goulding-ot vélem felfedezni, talán nem véletlenül.
Stefan Lichtenberger, a másik énekes felváltva osztja meg a vokális feladatokat Agataval, de vannak önállóan énekelt számaik is, ilyenkor a keményebb, húzósabb témáknál Agata hangjában egyértelműen kihallatszik Sandra Nasic (Guano Apes) hatása, de ez nem baj, sőt. Egyetlen ballada vagy elmélázósabb szerzemény sem szerepel az albumon, végig az ugráltatós, táncoltatós dalok sorjáznak egymás után, de olyan energiával és profin előadva, hogy arra számos, magát sokkal komolyabban vevő banda is irigy lehet.
Én a lemez legfogósabb és egyben klubsikerekre leginkább esélyes nótájának a "Just Propagandát" érzem, nem véletlen, hogy a KONTRUST is ezt ismertette meg először rajongóival, sajnos, videó még nem készült hozzá. Ahhoz, hogy az osztrák brigád teljesen elszabadult, eklektikus őrültségét megérthessük, elég megtekinteni az előző albumuk egyik sikerszámát, a "Sock 'n' Dollt".
A friss albumon is van minden, egészen szigorú, hörgős énekléstől kezdve Agata egészen varázslatos dallamaiig. Hallatszik, hogy az osztrákok kifejezetten ügyeltek és figyeltek a változatosságra, de ennek ellenére a 11 dalt tartalmazó korong a végére egy kicsit megfárad. Talán egy-két szerzeményt - mint annyi lemez esetében - itt is el lehetett volna hagyni, maxikra pakolni vagy bakelit kislemezek B-oldalán, a rajongók számára készült bónusztermékeken kihozni.
Természetesen a stílus eleve behatárolja az ilyen típusú zenék újrahallgathatóságának mértékét. A KONTRUST kifejezetten bulizene, ami koncertekre és hétvégi őrjöngésre való a haverokkal, de arra egyszerűen tökéletes. Amúgy is vészesen közelít a depresszív időjárással kísért november, meg utána tél, de garantált, hogy ha az osztrák csapat aktuális lemezét hallgatod, akkor óriási vigyorral az arcodon fogsz bólogatni és nem fog érdekelni a szürkeség meg az eső.
8/10
