Rozsdagyár

EXODUS - Blood In, Blood Out (2014)

2014. október 29. - Kovenant

Exodus cover.jpg

Big4? A thrash metal nagy négyese? Talán az Anthrax utolsó lemezét kivéve a thrash felső ligájának egyetlen tagja sem tett le legalább tizenöt éve olyan albumot, mint most az Exodus. Olyan váratlan ez, mint a Testament 1999-es "The Gathering"-je. Az idő eldönti majd, hogy bizonyul-e olyan maradandónak, mint az a mára már klasszikussá érett korong, de ilyen élettől duzzadó, robbanékony anyagot idén kevés banda hozott ki.

Fiatal, tradicionális, ha tetszik, hagyományőrző thrash bandák szinte szakmányban adnak ki olyan lemezeket, melyek a '80-as évek közepének aranykorában is kijöhettek volna akár Európában, akár az USA bármely partján. Nagy tehát a verseny a rajongók figyelméért, de azért egy új Exodus albumra mindenki felkapja a fejét.

Nagyon zűrös, állandó tagcserékkel, feloszlással, drogproblémákkal zsúfolt múlt áll a kaliforniai zenekar mögött, és persze a Blood In, Blood Out megjelenése előtt is alapos bomba robbant: Rob Dukes, aki 2005 óta a banda stabil énekesének számított, megkapta a felmondólevelét és ismét, immár második alkalommal visszatért Steve Souza, aki az Exodus kereskedelmileg és kihatását tekintve a legsikeresebb korszakában (1986-1993) állt a mikrofonállvány mögött.

Ez számomra kifejezetten jó hír volt, mert nekem mindig is Souza hangja jelentette az Exodust, bármennyire is szimpatikus volt Rob Dukes hozzáállása és banda iránti elkötelezettsége. Ugyanúgy diplomás végzőse ő a Bon Scott - Udo Dirkschneider iskolának, mint Bobby Ellsworth az Overkillből. Ez a ráspolyos, reszelős, köpködős hang tökéletesen passzol a szikár thrash miliőhöz és bizony Mr. Souza teljesítménye most talán még jobb, mint a "Pleasures Of The Flash" vagy a "Fabuluos Disaster" idején.

Már a megjelenés előtti felhajtás része volt, hogy Chuck Billy vendégénekes lesz egy számban ("BTK"), még nagyobb durranásként pedig Kirk Hammett szólózik egyet a "Salt The Wound" című szerzeményben. Na és? Természetesen ezek csak a reklám részei, sem elvenni, sem hozzátenni nem tudnak az albumhoz és elég hervasztó is lenne, ha egy Exodus kaliberű bandának iparági haverokkal kellene feldobnia az aktuális kiadvány színvonalát. Természetesen jelen esetben sincs szó erről. Érdekes, aranyos, biztos jó móka volt a stúdióban, de zeneileg nem oszt, nem szoroz. A lemezt október 10-én jelentette meg végül a német Nuclear Blast kiadó.

Az anyag a "Black 13" indusztriális zörejeivel indít, aztán beindul Gary Holt és Lee Altus gitárosok darálása és szólózása, melyet a ritmusszekció (Jack Gibson basszusgitáros és Tom Hunting dobos) irgalmatlanul pontos és feszes munkája alapoz meg. A hangzás kristálytiszta, száraz, de a hangszereknek mind súlya van, nem az a csörömpölés szól, amit mostanában lehet hallani néhány underground bandától.

Inkább gyors, mint középtempós nóták sorakoznak az albumon, tele olyan szólókkal, melyekért már önmagában megéri megvenni a "Blood In, Blood Out"-ot. A "Collateral Damage" nótában, a címadó szerzeményben  vagy éppen a már említett "Black 13" kezdődalban Gary Holték olyanokat darálnak, hogy csak elégedetten somolyoghatunk. Néha néhány finomság töri csak meg a kíméletlen thrash zúzdát, ilyen például a "Wrapped In The Arms Of Rage" elején található dallamos ikergitáros rész vagy éppen a "Salt The Wound" kicsit heavy metalosabb hangulata is, mely akár lehetne egy újabb kori U.D.O. dal is (bárcsak germán barátaink megemberelnék magukat!). A "Body Harvest" szinte melodikus részei és csordarefrénje, a "Honor Killings" középrészes, thrash rajongók füleinek oly kedves szaggatása mind a csúcspontjai a kaliforniai banda idei teljesítményének.

És amit reméltünk, az be is jött. Steve Souza talán élete formáját futja most, nagyon hitelesen és gonoszul jönnek ki belőle a nóták; számomra egyértelmű, hogy nélküle nem sikerült volna ilyen jól a "Blood In, Blood Out". Egyértelműen az év egyik legerősebb albuma és csak remélni tudom, hogy az Exodus most már végre komolyan veszi magát és együtt maradnak. Mindaddig, amíg ilyen erős lemezeket tudnak összerakni, addig inkább Gary Holt is koncentráljon a fő csapásirányra, az Exodus-ra.

9/10

exodus-band-photo-530x316_1.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr110421020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása