Az idén júniusban a Victory Records által megjelentetett "Cannibal" már a negyedik albuma az amerikai WRETCHED technikás death metal csapatnak. Az első három albummal folyamatosan erősödtek, építették a saját rajongótáborukat és a legfrissebb lemezükkel már bejelentkeztek a nemzetközi élbolyba is.
A banda életében talán a legnagyobb változást 2011 hozta, amikor jelenlegi énekesük, Adam Cody csatlakozott hozzájuk. A korábban állandó tagcserékkel sújtott brigád megtalálta tökéletes frontemberét, elég meghallgatni az azóta megjelent korongokat. Cody hangjában az adott stílushoz képest nagyon sokféle szín fér meg egymás mellett: a szokásos mély, öblös hörgés, a metalcore üvöltése, a thrash rekedtes rikácsolása mind megjelenik a megfelelő helyen.
A WRETCHED egyértelműen kitűnik a death metal csapatok újonnan felduzzadt mezőnyéből, mégpedig dallamérzékével. Talán furcsa ez a műfajt ismerve, de a legdurvábban reszelő nóták között is hirtelen bevillan egy-egy olyan dallamos gitártéma, amelyet aztán ötletesen járnak körbe Steven Funderburk és Joel Moore gitárosok. Sokszor bevillan a korai In Flames vagy Dark Tranquillity. A Wretched persze nem göteborgi metalt játszik, de a hatás mindenképpen felfedezhető a nótákban.
A zenéjük befogadhatóságát és többszöri hallgathatóságát pedig még egy tényező erősíti: nem vesznek el a technikai képességeiket és hangszeres tudásukat prezentáló villantások és darálások útvesztőjében. A szám és a melódia, azaz a zenével elérhető/elérendő hatás kedvéért játszanak, nem pusztán öncélból, ami sajnos a technikás death metal csapatok egyik alaphibája. A klipnóta, a "Cranial Infestation", de akár az instrumentális címadó tétel is ennek jó példája: rengeteg a váltás, de a szerzemények fokozatosan építkeznek, nincs felesleges csili-vili és magamutogatás.
Érdekesség még, hogy bár a Wretched igyekszik kikerülni a hagyományos verze-refrén-verze-szóló-refrén dallamszerkezetek követését vagy másolását, de néhány daluk, mint például a Morsel, határozott heavy metal hatásokat is mutat, ami szintén nem árt a befogadhatóságnak. A hangszeres szekció produkciója mellett egyértelműen ki kell még egyszer emelni az énekesi teljesítményt, mert Adam Cody változatos előadásmódja nagyon sokat tesz hozzá a korong változatosságához és kifejezetten dinamizálja a nótákat, kizárva az egysíkúságba és unalomba süllyedést.
Nem nagyon tudnék az idei évből ennél kiforrottabb, mégis hallgatóbarátabb lemezt javasolni a technikás death metal rajongóinak. Az albumon minden felsorakozik, amit kívánhatunk: súlyos zúzások, de igen finom, melodikus megoldások is, fejszaggató gitármenetek és hangszeres virtuozitás.
Aminek pedig leginkább örülök, hogy a Wretched ehhez az alapvetően konzervatív és hagyományőrző műfajhoz bátran nyúl hozzá, modern zenét játszik a szó pozitív értelmében. Nem a nagy elődök céltalan, hanghű másolásáról van itt tehát szó, hanem leszegett fejjel való előremenetelésről, a szomszédos stílusok kreatív beemeléséről, mindezt pedig élvezetes módon teszik.
9,5/10
