A Pennsylvania állambeli Rivers Of Nihil két saját kiadású EP és a bemutatkozó "The Conscious Seed Of Light" album után augusztus 21-én jelentette meg új lemezét a Metal Blade kiadó gondozásában. Nem árulok zsákbamacskát: nem ismertem eddig a csapatot, a "Monarchy" többszöri meghallgatása után végigböngésztem korábbi kiadványaikat is és ez bizony szerelem első látásra/hallásra. Igazából nem is fontos a korábbi korongjaikat ismerni, mert a "Monarchy" fényévekre van azoktól minőség tekintetében. Nem is nagyon kerülgetem tovább a forró kását: az Enslaved "In Times" albuma mellett (lemezkritika ITT) eddig ez az év metal kiadványa.
Fiatal tagokból álló fiatal csapat az amerikai Rivers Of Nihil és a műfaj, melyben alkotnak, a technikás death metal. Ez bizonnyal eleve sokakat elijeszt és indításból szépen korlátozza a hallgatók körét. Azonban van itt valami, amit mindenképpen hangsúlyozni kell: bár maga a stílus riasztó lehet sokak számára, az a fokú zeneiség, bátorság, újítás, hangulat és muzikalitás, ami az album szűk ötven percéből árad, mindenkit képes levenni a lábáról. Korántsem befogadhatatlan darálás vagy zörejhalmaz a "Monarchy", hanem finomságokkal teli lávagörgeteg.
Kétségtelen tény, hogy az ilyenfajta zenéhez a megfelelő évszak a későősz vagy a tél közepe, amikor szinte esélytelennek látszik az, hogy valaha is újra kisüt a nap vagy éppen a strandon fogunk egyszer jéghideg sört szürcsölgetni. Ahogy a zenekar neve is azonnal közli velünk (A semmi folyói), ez bizony egy végtelenül rideg, távolságtartó, könyörtelen világot bemutató lemez: egy ember nélküli, szó szerint embertelen világot ábrázol, ahol már nincs helye a fajunknak, így nincs is semmi, ami bármi emberire emlékeztetne. A csapat egy folyamatos sci-fi narratívába ágyazva írja dalszövegeit. A "Monarchy" a debütalbum történetét folytatja: több millió év telt el az emberiség kihalása óta, a Föld egyetlen hatalmas, terméketlen sivataggá vált, de egy új faj kel életre és kezdi meg lassú fejlődését. Természetesen itt is kialakul a kasztokon alapuló osztálytársadalom, mely gyorsan átmegy egy vallási diktatúrába. A folyamatot és az ellene kialakuló küzdelmet mutatja be a lemez.
Először a lemez hangzásáról: kristálytisztán, mégis melegen szól, minden hangszer tökéletesen a helyén van, semmi sem gátolja a részletek kivesézését, továbbá a basszusgitár igen szépen előre van keverve, ami egyfajta analóg érzetet ad a hangképnek. A dobok sem tolakodóak, nem fülsértő a cin, egyszóval minden klappol. A második dolog, amit érdemes kiemelni, az a hangszeresek játéka. Egészen lenyűgöző, hogy a fiatal banda mennyire higgadt nyugalommal, de jéghideg profizmussal játssza végig a korongot. Ez még annak is biztosan feltűnik, aki egyébként ezt a fajta technikás death metalt a legkevésbé sem sorolja a kedvenc műfajai közé.
Az ilyen stílusban zenélő bandák egyik leggyakoribb és makacsul visszatérő hibája (a progresszív metalhoz hasonlóan), hogy hangszeres tudásuk villogtatását erőltetetten, minden cél és értelem nélkül próbálják betuszkolni a dalokba. Így válnak tíz-tizenöt percessé és végeérhetetlenül unalmassá a mégoly érdekesen induló tételek is és sajnos ezt belülről maga a zenész sosem érzi. Külső személy füle és hozzáértése kell ehhez (többek között erre valók a producerek), mert mindenkivel elszalad a ló. Nos, a Rivers Of Nihil egész egyszerűen úgy kerülte ki ezt a csapdát, hogy a dalszerzésre összpontosított, és így minden a nóták kibontakozását, csúcsra járatását szolgálja. Nincsenek felesleges üresjáratok, oda nem illő instrumentális részek.
Vannak viszont fantasztikus instrumentális dalok. Maga a korong is egy vészjósló, másfél perces, sejtelmes introval indul, hogy aztán berobbanjanak a betonkemény, mégis ezernyi finom dallamot rejtő szerzemények. A "Monarchy" fejnehéz, azaz az első részében találhatóak a brutális durvulatok, hogy aztán a hangulat fokozatosan, szinte észrevehetetlen módon alakuljon át lebegőssé, jobb szó híján ezoterikussá.
Furcsa ezt kimondani, de a Rivers Of Nihil második albuma kifejezetten érzelmes, igazi emocionális hullámvasútra ülünk fel a végighallgatása során. Olyan fajta kilátástalanság, üresség árad a dalokból, mely már túl van minden fájdalmon: ennyiben talán némi rokonság is fellelhető a post-rock, post-black csapatok munkásságával, de senkit ne tévesszenek meg ezek a hangulati elemek, mert ez bizony minden finomsága ellenére rettenetesen súlyos zene, szinte rátelepedik a mellkasunkra és szorít, nem enged.
Két dolgot kell még aláhúzni a "Monarchy" kiadvánnyal kapcsolatban. Bár egy harmincéves stílus keretei között született, elképesztően modern az egész produkció: friss, semmire sem igazán hasonlít, minden durvasága ellenére úgy hat, mint egy korty friss levegő. A másik, aminek nagyon lehet örülni, hogy végre egy fiatal, bizonyítási vágytól duzzadó csapat tett le egy ennyire erős teljesítményt az asztalra: az útjuk elején járnak csak, de ha így folytatják, akkor nagyon sokat várhatunk még tőlük a jövőben. Engem kilóra megvettek, és bár ilyet nem szoktunk csinálni, de innen lehet szépen megvásárolni 2015 egyik legfontosabb metal albumát: http://www.metalblade.com/riversofnihil/.
10/10
