Rozsdagyár

EARTH SHIP - Hollowed (2016)

2016. június 28. - Kovenant

earth_ship_cover.jpg

A sludge az egyik legveszélyesebb alstílus a metal műfaján belül. Ha jól csinálják, akkor leszakítja a fejed és belezuhansz abba az ingoványos mocsármasszába, melyet a széttorzított gitárok által keltett ólomsúlyú riffek kelesztenek-dagasztanak. Ha viszont nem sikeredik a produkció, akkor megfájdul a fejed, szinte széthasad a koponyád a dallamtalan, ütvefúróként érkező zajszilánkoktól. A berlini Earth Ship negyedik albuma, mely "Hollowed" címmel érkezett meg június 24-én a Napalm Records gondozásában, szerencsére az első kategóriába esik: zseniális dallamokat, pusztító atmoszférát, de mégis megjegyezhető, különálló karakterrel rendelkező dalokat kapunk.

Tipikusan amerikai zenéről van szó, melynek olyan, azóta már underground sztárrá emelkedő zenekarait ismerhetjük, mint a Mastodon (lemezkritika itt), a High On Fire (lemezkritika itt) vagy éppen a Kylesa (lemezkritika itt). A sludge a hetvenes évek doom metaljának és southern rockjának, valamint a nyolcvanas évek hardcore punkjának keverékeként írható le, de számtalan különböző módon lehet ezt a zenét játszani és elég nehéz is egy kalap alá venni a seregnyi előadót.

A német Earth Ship érdekessége, hogy bár számaik rendkívül egységesek, mégis legalább három ízt lehet bennük felfedezni. A porszívóként zúgó-morgó gitárok vezérelte középtempós nóták rendre egy-egy grunge rockos, Alice In Chainst idéző, megtekert, sötét dallamokat rejtő refrénre futnak ki. De ha kell, akkor a High On Fire szinte thrashes, kegyetlen zakatolása is bevillan (lásd az In The Arms Of Medusa brutalitását) vagy éppen a csapat kezei közül egy hamisítatlan death metal szörnyeteg szabadul ki, például a Castle Of Sorrow képében. 

A "Hollowed" korong tematikája a halál, az elmúlás, személyes értelemben és az emberi civilizáció szintjén is. A szűk ötvenperces lemez végére a kifinomultabb lelkű hallgatóknak érdemes gyorsan bekészíteni pár szelet tortát és egy Louis de Funès alakította csendőrfilmet, mert garantált az azonnali depresszió.

Az első négy nóta a legbefogadhatóbb és egyben a leginkább sikerült tétele az albumnak. A grunge fénykorát idéző dallamok, egy-két jól eltalált, hangulatos szóló mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy elismerően bólogassunk például a nyitó Reduced To Ashes riffjére. A címadó Hollowed pedig a szöveg és zene egységével emelkedik ki a lemezről: kevés zenekar tudta ennyire őszintén megfogalmazni a szándékolt kiüresedés, érzéketlenné válás lemondását.

A leginkább nyomasztó a németeknél azonban az, hogy ahogy haladunk előre, egyre szigorodik a zenei körítés és a kezdetben még személyes, egyéni szinten megjelenő elidegenedés és elmúlás szép lassan globális, ha tetszik, kozmikus keretet és hátteret kap: maga a természet, de még a természetfeletti is a pusztulás zsoldjába áll és együtt mondanak ítéletet a káoszba vezető, jellegzetes emberi tulajdonságok felett a Safeguard Of Death című tételben.

A végére érkezik a The Edge Of Time című hétperces dalmonstrum és ekkorra már a megfáradt hallgató kegyelemért könyörög. Van az a jelenet a filmekben, amikor a sivatag közepén magára hagyott, a tűző naptól egyre jobban elgyengülő fő(vagy anti)hős már alig vánszorog, segélykérően fohászkodik az istenekhez, látjuk utolsó csepp vizét kigördülni a kulacsából, ő pedig végül térdre rogyva veti magát a homokba, majd a kamera kegyesen elfordul.

Valahogy így érezhetjük magunkat a korong utolsó taktusainál. Talán kicsit túl is mentek a németek az élvezhetőség határán: ha ennyi borzalmat és kilátástalanságot látunk magunk előtt, az gyakran nevetségessé válik, mert az ember nem tud magából más reakciót kicsikarni. A tragédia és a komikum a legváratlanabb pillanatokban tud egymás társául szegődni.

Ha az utolsó pár tétel egy kicsit túl morcosra sikerült is, a "Hollowed" első fele zseniális: valódi érzelmekkel teli dalokon keresztül mutatja be, hogy az Earth Ship szerint mi is a baj a mai világunkkal. Hogy aztán egyetértünk-e velük mindenben, az már egy másik kérdés. 

8,5/10

earth_ship_band.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1710417510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása