Érdekes, hogy miközben jó néhány régebbi stílus másodvirágázását éli (neothrash, retro-rock a hetvenes évek nyomvonalán, a nyolcvanas évek klasszikus heavy metalja), a groove metal, mely a kétezres évek elején szépen átlényegült és a nu metal színtéren teljesedett ki, valahogy kimaradt a szórásból. Ma a DevilDriver játssza talán egyedül ezt a fajta zenét, bár ott meg a dallamos death metal hatott alapvetően a csapat zenéjére. A régi nagyok mind más vizekre eveztek: a Soulfly meg a Machine Head visszatért a thrash berkeibe, a Five Finger Death Punch meg ma már inkább rádióbarát hard rockot nyomat. A lengyel Moshmachine azonban egy kíméletlen, kompromisszummentes anyagot tett le az asztalra debütalbumával.
A zenekar Krosno városában alakult meg 2015-ben, több helyi, ismertebb zenekar tagjaiból. A "Tożsamość" címet viselő bemutatkozásukat 2016 elején rögzítették a DS PHANTOM Music Stúdióban (Bristol, Egyesült Királyság). A lemezcím magyarul identitást jelent, mely kiemelt témája minden daluknak. A jelenkori világ állapota, a háború, a szenvedés képei mind megjelennek a nótákban és a zene tökéletesen illeszkedik is a mondanivalóhoz.
Érdekesség, hogy a hagyományos dob-basszus-gitár-ének felállás esetükben kibővült egy háttérénekes/perkás taggal is, aki nagyon szokatlan (szinte törzsi) hangulatot képes odarakni az albumhoz, illetve olyan mértékben tudja megőrjíteni az alapvetően a ritmus, a riffek húzására épülő zenét, ami elég ritka a színtéren.
A Moshmachine - nevének megfelelően - egy alapvetően középtempós, thrashes hatásokkal operáló, kifejezetten szikár, headbangelős zenét játszik, de olyan dinamizmussal és eltökéltséggel, hogy a hallgató lába óhatatlanul elkezdi taposni az ütemet. Przemysław Koszelnik frontember a lelkét (no meg a nyaki ütőerét) is kiköpi éneklés közben.
Elsőre nekem az Ektomorf neve ugrott be a lemez hallatán: Farkas Zoliék nyomják ilyen mindent elsöprő magabiztossággal és elszántsággal ezt az alapvetően igen szerény eszköztárral rendelkező muzsikát, amelyet tényleg a lendület tud meggyőzővé tenni. A dallamoknak, gitárszólóknak itt szerepük nincs: egyedül a Nadejdzie czas című tétel rejt melódiákat, énekelhető témákat.
A Moshmachine jó érzékkel nem tolta túl az anyagot: az instrumentális (és egyébként nagyon vészjósló hangulatú) intróval együtt harminchárom perc az egész, így a teljes korong végigzakatol rajtunk, mint egy elszabadult gőzmozdony. Külön érdemes figyelni a gitárhangzásra: kedvelt metalipari műszóval élve horzsol, ezt nagyon eltalálták a stúdióban. Az énekesi teljesítménnyel együtt ez egészen brutális megszólalást eredményez.
Sajnos azonban a dobhangzással akadtak gondjaim. A lábdobok kattognak, szárazon, gépies ketyegnek, ami egy idő után rettenetesen fejfájdítóvá válik, főleg amikor beindul a kétlábgép (és erre bőven van alkalom). Finoman fogalmazva sem vagyok a digitális hangzás híve, és külön bosszantott, hogy a "Tożsamość" album pedig jól szólna, de számomra eléggé elrontotta a korong élvezetét ez a melléfogás.
Az album két leginkább eltalált tétele a címadó Moshmachine, illetve a klipes W Imie Boga. Az előbbi egy eszement ütemorgia, megspékelve egy, a fület legyaluló alapriffel. Az utóbbi pedig az egész korong leghangulatosabb és egyben legkomplexebb szerzeménye, melynek szomorú témája a videóból egyértelműen kiderül.
Érdekes, hogy bár a lengyelek anyaga kíméletlen és nélkülöz mindenféle zenei kapaszkodót, melynek segítségével fellélegezhetnénk hallgatása közben, akárcsak egy percre is, kifejezetten energiát ad: a meghallgatása után az ember sokkal tetterősebbnek érzi magát, azaz igencsak ajánlott muzsika bármiféle letargia vagy depresszió ellen minden komorsága ellenére is.
A "Tożsamość" lemez hivatalosan nem jelent még meg: a csapat most keres kiadót, de szemernyi kétségem sincs, hogy ez nem fog sokáig tartani. Abszolút piacképes együttes, nyoma sincs a zenéjükben semmiféle amatőr íznek. Érzésem szerint a zenéjük élőben üthet igazán nagyot: kíváncsi lennék rájuk és talán egyszer egy pesti klubbulira is el tudnak majd hozzánk látogatni.
8/10
