Az AWS zenekart megalakulását követően (2006) szinte azonnal, elképesztő méretű sikeráradat és ki merem mondani, hogy exponenciálisan növekvő közönségtábor vette körül Magyarországon. Megjelent két nagylemezük, egy kislemezük és 5 videoklipjük is napvilágot látott, melyeket sugároz az MTV és a VIVA is. Tagadhatatlan, hogy a banda sikere nem alaptalan.
Siklósi Örs elképesztő énekhangjával, Veress Áron virtuóz dobolásával és a két gitáros - Kökényes Dániel és Brucker Bence - dallamos metal hangzásukkal teszik olyanná az AWS-t, hogy az a mai napig is töretlen sikernek örvend. De kapásból teszem fel a kérdést én és mindenki, aki rockzenész, vagy csak rocker, vagy aki csak kicsit is ismeri ezt a műfajt, hogy: - Hol a basszusgitár?! Hallom, de nem látom. Régebben volt basszusgitárosuk, most mi lett vele? - gondolatmenetem végigfuttatása után rácsapok a homlokomra és kimondom - playback?
Mondhatjuk erre, hogy rockzene? Hogy metal? Továbbá ott vannak az elektronikus effektek. Félre ne értsetek! Az ilyen eszközök használata nem baj, sőt rengeteg kiváló metal zenekar alkalmazza és használja fel kifejezetten kreatívan( pl.: Escape the Fate). De van rá egy szintetizátoros, egy dj, vagy bármi. De a csapat zenéjének egy része csak úgy szól számítógépről.
Az első nagylemezük az "Ég és Föld", nálam teljesen leírta az AWS-t. Körülbelül a harmadik vagy a negyedik számnál jöttem rá, hogy felesleges végighallgatnom az albumot, hiszen minden számuk egyforma. Van egy-két jó momentum, ami mondjuk kifejezetten tetszett (pl.: a Budapest című számuk refrénje), de az ötödik dal után már bele-beletekergettem a számokba, mivel semmiféle változatosságot nem tapasztaltam. Az énekes az egészet elviszi a hátán és már olyan, mintha nem is rockzenét, vagy metalt hallgatnék. Az volt az érzésem, hogy igazából teljesen mindegy, hogy milyen zene szól a háttérben, csak legyen valami alapnak. Innentől kezdve azt is ki merem mondani, hogy az AWS nem más, mint igény szerint kiolvasztható mirelit áru. Szerelmes közhelyekre vágysz? Megkapod! Esetleg csak rockzenére vágysz? Megkapod! A kereskedelmi médiában befutott popzenére vágysz? Még azt is megtalálod benne! A probléma csak az, mint a legtöbb fagyasztott áruval. Nem adnak igazi minőséget. El próbálnak menni több irányba és pont emiatt nem tudnak elmélyülni egyikben sem, ezért az egész felszínes lesz.
Lássuk, hozott e pozitív változást a "Kint a vízből", ráébredtek-e a hibáikra és elindultak-e bármilyen irányba a srácok. Nos, a helyzet az, hogy igen! Magam lepődtem meg a legjobban, de észlelni a számokon, hogy a zene már nem csak úgy fut a háttérben, hanem hozzáad az élményhez. Elindultak a korábban említett Escape the Fate-es vonalon és meglepően jól áll nekik. A szöveg már zenére van igazítva, vannak remek kiállások, ritmusképek és a banda már együtt zenél. Az AWS már nem "Siklósi Örs és a háttérmetal", hanem egy csapatként működnek. Végre találtak egy szintézist, melynek révén tudják tálalni a semmitmondást. Igen, itt az első szembetűnő probléma. A zene már kreatív, már tetszik. De a szövegek nem állnak másból, mint alapvető közhelyek új köntösbe öltöztetéséből. Ami egyébként nagyon jól hangzik és rendkívül jól ütnek a rímek, de ez így nem több, mint egy akusztikai elem. A mondanivaló ugyanúgy semmilyen. Viszont a közhelyes tartalmat leszámítva a számok végre változatosabbak. Előkerülnek az akusztikus jellegű dalok is. Már olyan érzésem van, hogy rockot hallgatok, nem pedig egy mindenkinek gyártott céltalan útvesztést.
Igazság szerint rengeteget agyaltam azon, vajon mit tudnék még mondani az új anyagról. Többszörös átgondolás után is arra döntésre jutottam, hogy ennyi és nem több. A keverés semmi extra, minden számnál ugyanazok még a gitártorzító - és énekeffektek is, mint az előző nagylemezen. A dobtémák sem hoznak különösebb újítást. Elég negatív előítélettel raktam be a lemezt, voltak pozitív csalódások, de az AWS-nek még érnie kell. Ez a legjobb szó amit tudnék mondani, nem csak a lemezről, hanem az egész zenekarról. Jó az út, amire ráléptek, örülök, hogy próbálnak nem beállni a birkanyájba, de az első sorban még mindig a 15-20 éves korosztály sikítozó tinédzserei tombolnak. Az értő közönség még nem alakult ki, mert nincs min gondolkodni, ha az AWS-ről van szó. Kivételes tehetségek játszanak ebben a bandában, de kötve hiszem, hogy akár a közelébe is értek volna már a zenei pályafutásuk csúcsának.
7/10
