Sosem szerettem a poénzenekarokat: mindig is fárasztottak, erőltetettnek találtam a mindenáron való jópofáskodásukat, na meg régi vágású zenerajongóként a mai napig hiszem, hogy a rock nem csak a sörvedelésről és a koncerteken történő fölös energiakiadásról szól, hanem ha komolyan veszik a zenészek és dalszerzők a szakmájukat, akkor művészet is kikerekedhet belőle. Tudom, teljesen idejétmúlt felfogás ez, szerkesztőségünk kivégzésemről majd később intézkedik.
A viccbandák közül az egyetlen kivétel számomra a Tenacious D: mivel a Jack Black nevű színészóriást korunk Laurence Olivier formátumú előadó-fejedelmének tartom, aki még mindig nem teljesítette ki tehetségét és adós néhány nagy, megrendítő erejű alakítással, nem is lehet kétséges, hogy zenekara a Föld legkeményebb rockcsapata, akikkel kekeckedni nagyon nem ajánlatos.
A Red Fang - elsősorban a fájdalmas, sőt szinte kínos klipjei révén - véleményem szerint ebbe a kategóriába esik, csak éppen ők nem viccesek, bár azok akarnak lenni. Zeneileg valahol a sludge metal forrásvidékéről származnak, egy alomból jönnek ők a Mastodon, a Baroness, a Kylesa csapatokkal (lemezkritikák ITT, ITT és ITT), de most, az október 14-én a Relapse Records gondozásában megjelent negyedik soralbumuk, az "Only Ghosts" alaposan felkavarta a zenekar szépen beállt világát és egy egészen új megközelítés vált uralkodóvá, mely nem kis mértékben Ross Robinson sztárproducernek köszönhető.
A Red Fang ugyanis elkezdett közeledni, mégpedig nem is kis lépésekkel, a Foo Fighter/Queens Of The Stone Age féle amerikai alternatív stoner rock vonalhoz. Ez leginkább a jellegzetes Josh Homme dallamok és riffek, no meg a letisztultabb, közérthetőbb, rövidebb, kompaktabb dalok terén érzékelhető leginkább, de megfigyelhető még - bár nagyon messziről, csak hunyorítva - a brit indie rock ritmus- és (Uram bocsá!) tánc-orienált megközelítése is (hallgasd meg a Cut It Short című tételt, ahol még az ének is erre hajaz).
Kifejezett rockosodás érhető tehát tetten a csapat zenéjében: ez korántsem baj, a probléma azonban ott merül fel, hogy amolyan félszívvel hajtották végre ezt a fordulatot. A pörgősebb, letisztultabb nóták mellett rendre felbukkannak azok a sludge-gyökerű, szinte pszichedelikus elszállások (mint például a No Air), melyek kizökkentik a hallgatót az épphogy létrehozott hangulatból. Ilyen még a The Smell Of The Sound című szerzemény is: korántsem rosszak ezek a számok, csak valahogy feleslegesnek, esetlegesnek hatnak már a többi dal mellett.
Az "Only Ghosts" album többi része pedig úgy hangzik, mintha Dave Grohl és bandája egy megalkuvásmentes, többhetes metamfetamin-kúra után tért volna be egy stúdióba és ott helyben, egy alvás nélküli röpke hét során izomból feltoltak volna egy olyan lemezt, amilyet már tizenöt éve hiába vár tőlük bárki is.
A hangzásról nincs mit beszélni: tisztán, artikuláltan szól minden hangszer. A Red Fang soraiban a modern rockzene egyik legkirályabb és legpontosabb, legfeszesebb ritmusszekciója dolgozik: Aaron Beam basszusgitáros és John Sherman dobos játékát öröm hallgatni és külön élvezet, ahogy kíméletlen könyörtelenséggel viszik előre a nótákat, melyek gyakran kifejezetten az ő alapozásuktól válnak sodróvá, még akkor is, amikor a riffek ezt nem támasztanák alá.
A Red Fang abban a stílusban fogant, ami az underground egyik legvirulensebb ága, de fősodorbeli sikerekre teljesen alkalmatlan (sludge): ezt az amerikaiak is érezhették, mert elkezdték rugalmas elszakadásukat a színtértől. Ezt jelzi Ross Robinson alkalmazása és a dallamosabb, ha tetszik, slágeresebb tételek megírása is: a nyitó Files és a már említett Cut It Short vagy a The Deep simán elférhetne a tengerentúli rockrádiók műsorán. Aztán azok a hallgatók, akik ezek hatására megvásárolják majd a teljes korongot, erősen vakarni fogják a fejüket: stilisztikailag/esztétikailag eléggé fésületlen album lett az "Only Ghosts", de pont ettől sikerült változatosra. Talán a következő körben még bátrabban vágnak neki a dalszerzésnek, de ettől függetlenül ez egy nagyon kellemes kis anyag lett: csak azok a klipek, azokat tudnám feledni.
8/10
