Ott voltunk a hétvégi Beartooth, Vanna, és Trash Boat koncerteken, most pedig egy Caleb Shomo-interjúval kedveskedünk nektek!

Abban a szerencsében volt része a Rozsdagyár stábjának, hogy a koncert előtt beszélgethetett néhány percet a Beartooth dalszerzőjével és szövegírójával, az ex-Attack Attack szintissel, Caleb Shomoval. Ez az interjú következik most:

Rozsdagyár: Üdvözöllek Budapesten! Ha jól tudom, sem az Attack Attackkal, sem a Beartooth-szal nem jártál még nálunk. Sikerült körbenézni kicsit, vagy még nem volt alkalmad?

Caleb: Szervusz! Jól tudod, még nem jártam Budapesten, és sajnos időm sem volt még szétnézni. Viszont nagyon kíváncsi vagyok, és valószínűleg pont a beszélgetésünk után járok egy nagyot a környéken. (Tényleg így volt: egy óra múlva az utcán találkoztam vele a sétájáról visszafelé jövet. - a szerk.)

RGy.: Viszonylag fiatal bandának számítotok a 4 éves fennállásotokkal, mégis már 2 nagylemezt letettetek az asztalra, és koncert téren sem voltatok inaktívak, szinte mindig úton vagytok. Hogy működik ez nálatok, hogy bírjátok szusszal, és kreativitással egyszerre?

Caleb: Igazából nem nagy sztori. Nagyon szeretek dalt írni, és prezentálni őket élőben is. Van otthon egy stúdióm, ott születnek a dalok. Nagyon bele tudok merülni az ötleteimbe, szenvedélyes dalíró vagyok, így nem jelent problémát a dalszerzési része. Koncertezni is imádunk, így hát igazából ennyi. Semmi varázslat.

RGy.: Akkor tehát nem dolgozol/dolgoztok állandó munkahelyen? Úgy értem, nincs egy fix nappali állásotok reggel 8-tól délután 4-ig, hanem tényleg csak a zenének éltek?

Caleb: Igen, így van. Én már az Attack Attacknál feladtam ezt a fajta életet, és csak a zenének, és a turnézásnak élek azóta is.

RGy.: Ha jól értettem, te írod a dalokat is és a dalszövegeket is. Milyen módszerrel dolgozol? Csak és kizárólag te vagy értük a felelős, vagy ötleteket hozol a próbákra, és a zenekarral közösen dolgoztok?

Caleb: Igen, így van, én írom a dalt, és a szöveget is. Igazából csak nekem van közöm mindkettőhöz, a többiek nem nagyon szólnak bele. Így működünk, eddig bejött.

RGy.: Ha már a dalszövegeknél tartunk, elég sötét dolgokról írsz. Ezek saját tapasztalatból jött ötletek, vagy szívesen írsz a körülötted történő dolgokról is?

Caleb: Igen, ezek nagyrészt saját tapasztalatból születnek. A bennem kavargó érzések inspirálják a szövegeket. Előfordul, hogy valami külső történés fog meg, de az esetek 80 százalékában saját tapasztalatból fogannak a dalszövegek.

RGY.: A következő kérdésre nem muszáj válaszolnod, ha úgy érzed, hogy nem szeretnél. Olvastam a leköszönő írásod, mikor kiléptél az Attack Attackből. Említetted, hogy étkezési-, önkép-, és szorongásos zavarokkal küzdöttél. Sikerült felépülnöd azóta, vagy ezek nem olyan problémák, amelyek csak úgy el tudnak múlni?

Caleb: Semmi baj, szívesen válaszolok. Igen, nagyrészt elmúltak. Igazából az Attack Attack nagyban hozzájárult ahhoz, hogy akkoriban elég depressziós voltam. Mostanában nincs ilyen problémám, tekintve, hogy már nem vagyok velük.

RGy.: Tehát akkor a Beartooth nem okoz ilyen problémákat?

Caleb: Nem, semmilyen szinten. Nagyon jól érzem magam most így.

RGy: Hogyan találkoztatok a Vannával és a Trash Boattal? Régi haverok, vagy a kiadótok állította össze a line upot? Mi kell ahhoz, hogy turnézzatok valakivel?

Caleb: A Vannás srácok régi cimborák. Trash Boatékról még életemben nem hallottam. Az egyik zenekartársamnak tetszett meg a zenéjük, és ajánlotta őket, mint turné supportot. Igazából csak be kell jönnie a zenekar dalainak ahhoz, hogy elvigyük őket turnézni. Ennyire egyszerű.

RGy.: Nagyon fogós refrénjeitek vannak. Tudatosan írod őket ilyenre, hogy minél nagyobb réteget megfogj velük, vagy egyszerűen csak ilyen riffek, dallamok jönnek a kezedből, torkodból?

Caleb: Igazából én az ilyen jellegű, dallamos zenét szeretem. Nem direkt írom így őket, hanem jönnek maguktól, de nyilván olyan zenét szerzek, amit jómagam is szívesen hallgatok. Valahogy e kettő keveréke határozza meg a számaimat úgy általában.

RGy.: És most, hogy egy nagyon unalmas kérdés jöjjön, amit azért mégsem szerettem volna mellőzni: üzensz-e valamit a magyar rajongóidnak?

Caleb: Nagyon köszönöm, hogy ennyien eljöttök ma. Először járunk Magyarországon, és teltházas a buli. Nagyon hálás vagyok!

RGy.: Mi is köszönjük, hogy eljöttetek, és sok szerencsét estére!

Caleb: Köszönöm, és találkozunk a koncertteremben!

A beszélgetésünk után néhány órával elkezdődött a Trash Boat-buli. Amellett, hogy nagyon lelkesek volt a srácok, nagyon kevesen gyűltünk össze, hogy megnézzük őket, ezért túl nagy mozgás sem kerekedett. Ám nem írható ez csak, és kizárólag a közönség számlájára. Sajnos a zenekar sem volt egy nagy durranás. Lelkesek voltak, de a kiszámítható, és kicsit sablonos dalok mellett a színpadkép sem volt átlagon felüli. Hozták a minőségbeli szintet, de nem tudtak kilépni a sokadik pop punk zenekar sablonjából.

Fotó: Szabó László Ádám

A Vanna koncertjére már viszonylag sokan kijöttek. Már tömegről lehetett beszélni, mikor belekezdtek a zúzdába. És micsoda gyönyörű zúzda volt ez! Amit ők műveltek az őszinte volt, tökös, és mocskos. Elhittem nekik, amit mondani akartak, láttam, hogy a lelküket is beletették a zenéjükbe. Izzadtságszag volt, de nem azért, mert izzadtságszagú volt a produkció, hanem mert senki nem tudta megállni, hogy ne bulizzon a bostoni hardcore csapattal. Beindult a stagedive, a mosh, az énekes lejött a pitbe. Volt itt minden, mint a búcsúban. Példát lehet venni róluk!

Fotó: Szabó László Ádám

A Beartooth fellépése előtt már levegőt alig lehet venni a Dürer 041-es termében anélkül, hogy a kilehelésnél a mellettünk álló ne érezze a szájszagunkat. Tömve volt a helység. Calebék hozták a szintet, minden úgy szólt, ahogy kell. Voltak új dalok, és régiek, dallamosak, és paraszt riffek, wall of death, és circle pit, gitáros stagedive, és meghitt öngyújtós akusztik téma. Elhozták minden slágerüket, és minden tuskó hardcore dalukat, mindenki üvöltötte a szövegeiket. Caleb is megjegyezte, hogy példaértékű a magyar közönség: soha sehol nem csináltak még ekkora bulit, ahol először jártak, és már most alig várja, hogy visszatérhessen Magyarországra. Az estét a gyönyörűen felvezetett King Of Anything című akusztikus dal, majd a sokak által várt sláger, a Bodybag című szerzemény zárta.

Fotó: Szabó László Ádám

A srácok még hajnali 2-kor is a retrodizsiben nyomták a bulit, ahol valami barom belekötött Calebbe, de ahogy láttam, sikerült megakadályozni a balhé komolyra fordulását.

MÉG SOK ILYET, DÜRER!