Január 10-én este síron túli hangulat szállta meg a Dürer Kertet, ugyanis míg  a nagyteremben a Fleshgod Apocalypse és a Carach Angren játszott , addig a "041" teremben két lengyel zenekar, a Batushka és az Arkona zenéje teremtett sötét atmoszférát.

A rövid, ám annál tartalmasabb estét, az Arkona nyitotta meg. Háromnegyed órát játszottak, ezalatt az idő alatt nem volt üresjárat, a gitárok reszelve karistoltak, és a lábdob is pergett könyörtelenül. Több mint húsz éve csinálják ezt, tudták, hogy a szavaknak nem sok helye van, komor, hideg és gonosz zenéjük többet mondott azoknál, mely hangulatán a lengyel nyelvű dalszöveg csak erősített. Ízig-vérig régivonalas black metal koncert volt ez felesleges külsőségek nélkül, ám gyilkos hangulat uralta így is az egész termet.

A Batushka 2015-ben tűnt fel 'Litourgiya' című nagylemezével, az év legerősebb bemutatkozásával, és egyik legjobb lemezével. Az egyházi zene már korábban is megjelent valamilyen szinten a black metalban,  a műfaj szimfonikus irányzatában találhatunk a klasszikus zene ezen ágazatából átvett bizonyos elemeket, de hogy ezt fokozzák, hogy ezt az alapvetően kereszténység ellenes műfajt teljesen egybedolgozzák ortodox egyházi zenével, mindezt a giccses billentyűbetétek nélkül, új és egyedi ötletnek bizonyult. A ortodox liturgia megidézése nem maradt meg a zene szintjén, hanem a szertartás különböző elemeit átvitték a színpadra is, hogy a koncert teljesen átadja egy mise hangulatát. A zenekar fekete csuhában, a csuklyát a fejükre húzva lépett a színpadra, melynek közepére felállították az album borítóján is látható szentképet. Ez egyfajta szószékként is szolgált, mögötte állva celebrálta a misét az énekes. A színpad széleire gyertyákat tettek, és előkerült a tömjén is, melynek illata belengte a termet. Ebben az esetben a külsőségek nem tűntek hiábavalónak, sokat adtak a koncertélményhez, erősítették a Batushka zenéjében a sötét black/doom metal alap és az egyházi kórus templomi hangulata közötti ellentétet. Ez alatt a szűk egy óra alatt mindenkit átjárt a színpadról áramló sötét, de ugyanakkor emelkedett és magasztos atmoszféra. Az album  nyolcassal számozott Yekteníya tétele után pedig mindenki az atya "áldásával" térhetett haza.