Sok minden történt a budapesti The Hellfreaks háza táján, mióta pár éve egy videointerjúnkban beszélgettünk velük (ITT); nem csak leigazolta őket a méltán elismert Napalm Records, de a kiadó gondozásában idén megjelent új lemezük, a “Pitch Black Sunset” is, melyet ITT méltattunk - nem alaptalanul. Semmiképp nem szerettem volna tehát lemaradni a lemezbemutató buliról sem.
Nem csinálok belőle nagy titkot, hogy bármikor szívesen megyek a Dürer Kertbe - a Duna-parti szórakozóhely még egy esős októberi estén is nagyon hangulatos; izgalmas fellépőket hoznak, ráadásul nemrég egy nagy koncertteremmel bővültek, így még szélesebb közönség kiszolgálására képes az ikonikus klub.
De a mai koncert nem itt foglalt helyet, a kis termet kellett beugrálnunk. Szerencsére ehhez kiváló felhozatalunk volt - a The Hellfreaks lemezbemutató bulijához a Vodka For Kids és a mostanában szintén nagyon forró Tiansen csatlakozott, így már megint abba a helyzetbe kerültem, hogy nehezen tudtam eldönteni, hogy az előzenekarok vagy a fő attrakció érdekel jobban. Szerencsére az a szép ebben a műfajban, hogy mindegyiket meg tudtam nézni.
A Vodka For Kids bemelegítetlen színpadra érkezett - sosem egyszerű feladat ez, de láttam én már grindcore pogót délutáni napfényben, szóval semmi sem lehetetlen. A srácok szög egyszerű, bulizásra termett dühöngő dalokkal érkeztek - lendületes darálás, üvöltözés, könnyen tapadó dallamok, szóval a zenéjüket a Jóisten is színpadra teremtette. Érzékeny szívem csak egy kis false chordot hiányolt a dalaikból, de hát én már csak ilyen vagyok, a szeretetnyelvemet hamis hangredőkön beszélik.
Az est nyitóbuliján beigazolódott, hogy nincs a Földön félénkebb faj a józan metalarcnál; sajnos az elsőkoncertes betegséget nem sikerült leküzdeni, a hallgatók szórványosan, és inkább a terem hátsó felére koncentrálva élvezték a bulit. A maga módján mókás látvány, ahogy tökik bőrbe-feketébe öltözött arcok zavartan mosolyognak, amikor közelebb invitálják őket a színpadhoz.
Ezzel a problémával a Tiansen zenekarnak már nem kellett megküzdenie: jól bejáratott budapesti közönségük mindig hálás hallgatóságnak bizonyul. Így volt ez most is, bár mint veterán Tiansen koncertre járó, úgy láttam, most ritkásabban voltak az arcok, akik ismerték a dalokat, és inkább a The Hellfreaks-re érkezők töltötték meg a termet - legalábbis én így érzékeltem.
De természetesen megkapták ők is a Tiansen-féle kezelést: a dallamos, energikus darabok még mindig nagyot ütnek élőben; a zenészek profik, azt meg, amit Éden művel a színpadon, egyszerűen nem lehet megunni. Hiperaktív előadásmódját figyelve mindig az jut eszembe, amikor nagyon beleszeretek egy dalba, és egyszerre akarom énekelni az összes szólamot, valamint játszani minden hangszeren, mely megszólal benne.
A háromnegyed órás játékidőt csordultig pakolták a fiúk-lányok; elhangzottak a klasszikus slágerek, az új lemez kedvenc dalai (ITT írtunk róluk részletesebben), de még a Tari Bálint-féle vendégszereplésre is jutott idő, legnagyobb örömömre, hiszen, ahogy már említettem, a lelkemet is eladom egy jóféle hörgésért.
Egyértelmű volt azonban, hogy az est fő fellépője a The Hellfreaks volt; koncertjükre összejött a tömeg (jómagam is hátraszorultam, mert későn kaptam észbe, hogy kezdődik a buli), a hangzás is itt volt a legprofibb, és kisugárzásukról is érződött: ez most az ő estéjük.
És milyen jól kiérdemelt este! Legújabb lemezükről tényleg csak szuperlatívuszokban lehetett beszélni, a mocskosan zúzó, de mégis lendületesen dallamos dalok megérdemeltek egy igazi jó padlódöngölős koncertet, amit itt a közönség meg is adott.
Színpadi jelenlétüket dicsérve pedig nyitott kapukat döngetek; szerintem senkit nem kell meggyőznöm arról, hogy Radnóti Zsuzsa milyen fenomenális énekes (és az üvöltésben sem kell félteni), vagy Jozzy milyen eszméletlen riffeket képes lefektetni a színpadra.
Az energia olyan szinten kézzel fogható volt, hogy még az instrumentális kitekintés alatt sem éreztem lyukat a színpadon, pedig az énekcentrikus agyamat nagyon nehezen köti le az ilyesmi. A pultoknál feltorlódó tömeget elkerülendő kicsit korábban osontam ki a teremből, mint hogy a koncert véget ért volna, de keresni fogom az alkalmat, hogy repetázzak a The Hellfreaks-ből; és mindenki mást is erre bíztatok!
