Rozsdagyár

NARGAROTH - Era Of Threnody (2017)

2017. május 03. - Dan696

nargaroth-eracover.jpg

Elég vizenyős terep a black metal színtér. Eleve nem mindegy, hogy milyen típusú black-et tolsz. Van az a réteg, mely képtelen megbocsátani a Cradle Of Filth / Dimmu Borgir páros létezését, vannak, akik csak a Mayhem típusú black metalt tartják az egyetlennek, és vannak a mindenevők. Most, hogy mit tekintünk black metalnak, az egy végtelen téma, valószínűleg ez egy örök háború lesz. Ennek az egész mozgalomnak az egyik legjelesebb képviselője a német Nargaroth, lényegében egy olyan, viszonylag új (1998-as alapítású) banda, mely légies könnyedséggel hozta a régi varázst. Egészen idáig. 

Szögezzük le az elején, én nem egy új "Black Metal Ist Krieg"-et vártam, sem a 2007-es "'Semper Fidelis" megismétlését, csak valami újat, valami 100%-ban Nargaroth-ot. Ezt úgy 65-70%-ban kaptam meg. De kezdjük az elején. 

Az album nyitányának szánt Dawn Of Epiphany egész hangulatosan kezd, főleg a női monológ tetszik. Maga a dal amúgy végig teljesen jó, kifejezetten erős nyitány. Az ezt követő Whither Goest Thou-ban is elegendő kraft van, igazából úgy az album feléig teljesen rendbe van a produktum, a problémák valahol ezután kezdődnek. Kiemelném a Love Is A Dog From Hell tételt, ami talán a lemez legfantáziátlanabb tétele. Sajnos a záró, My Eternal Grief is a maga 8 percével egy olyan dal, mely alapvetően nagyon jó lenne, csak nem ilyen hosszan: amit ez a dal tud, azt bele lehetett volna tenni 5-6 percbe is. Viszont a címadó, ugyan majdnem 10 perc, viszont kifejezetten jó lett, sőt, meg merem kockáztatni, hogy az elmúlt évek legjobb címadó dala.

Viszont mindezek ellenére nem tudnám azt mondani, hogy ez egy közepes, vagy akár rossz album lenne. Bár jó alaposan megdolgoztatott a pontozásnál, azért azt hozzá kell tennem, hogy a Nargaroth továbbra is azon black metal bandák palettáját színesíti, akik hűek az eredeti szellemiséghez, és ez nagyon jól áll nekik. Az meg külön jó pont, hogy mindezt lemezen egy, azaz egy ember csinálja, és azért Ash néha igencsak kitesz magáért. 

Hogy mégis milyen lett a Nargaroth 2017-es felvonása? Nehéz egyértelműen rossznak mondani, inkább kevés, pontosabban ahhoz képest, hogy rendes album 2009-ben volt utoljára, ahhoz képest kevés. Alapvetően nem lenne baj, hogy túl van húzva (több mint egy óra), csak akkor lehetőleg üresjárat nélkül kéne megúszni ezt az egészet, ami sajnos itt nem jött össze. Viszont ettől függetlenül ami jó benne, az tényleg nagyon jó, ráadásul a hangulata hamisítatlan Nargaroth, amiért jár a piros pont. Nem hibátlan, de egy teljesen élvezhető album, de legközelebb ennél azért több kéne. 

7/10

nargaroth_completelineup_web.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6212475007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása