Vasárnap este feketébe borult a budapesti Barba Negra, ugyanis hazánkba látogatott a SepticFlesh és az Inquisition. A két csapat magával hozta még az egyiptomi Odiust, a hazai színteret pedig a Sear Bliss és a Christian Epidemic képviselte.

Az estét a számomra ismeretlen Odius kezdte. Kellemes volt így első zenekarnak, de túlságosan nem keltették fel az érdeklődésemet és a korai időpont miatt sajnos túl sokan sem voltunk. A Christian Epicemicre azért már gyűlt a black metalt kedvelő közeg és egy jó hangulatú zúzós koncertet kaptunk. Egyedüli negatívum a hangosítás ingadozása és a stroboszkóp effektus túlzott használata volt, ami nem írható a zenekar rovására. Természetesen többek közt olyan dalokat kaptunk, mint a legutóbbi lemezről ismert Háttal Mekkának.

A második hazai csapat a Sear Bliss volt. Az ő pályafutásukat is régóta követem, körülbelül a 2010-es Rockmaraton környékére tehető, amikor megismertem őket. Azóta beleszerettem a zenéjükbe és bár itthon nem gyakran hallgatom, élőben bármikor szívesen headbangelek velük egy egész műsort. Kreatív, kemény és pont annyira dallamos, amennyire kell. A koncerten azt is megtudhattuk, hogy készül az új lemez, mely még idén meg is fog jelenni. Erről kaptunk egy kis ízelítőt is és eljátszottak egy dalt az albumról. Sajnos az őket megelőző csapathoz hasonlóan itt is elment a mikrofon, így egy-két dal csak nyomokban tartalmazott éneket.

Forrás: Barba Negra

A turné egyik főzenekara a '98-ban alakult kolumbiai Inquisition volt, akiket először a 2016-os Rotting Christ turnén hallottam (beszámoló ITT). Ott esett le az állam, hogy ez a két ember valamit tud. Olyan brutális hangzást és atmoszférát tett le ez a két zenész, hogy elmesélésből talán el sem hittem volna. Most sem volt ez másképp. A közel hatvanperces műsor minden egyes másodperce kőkemény black metal volt. Semmi sallang, semmi duma.

Készítette: Polgár Péter

A túra másik zászlóshajója, a SepticFlesh is végre a színpadra lépett. Tőlük már kevésbé tudtam, hogy mit várjak. Persze hallgattam már több lemezt, és azok mind tetszettek, de élőben fogalmam sem volt, hogy mi fog történni. Nos, egy óriási energiagömb volt, tele nyers, pusztító erővel. A zenekar öltözéke nagyon betalált és a molinók is hozzáadtak a látványhoz. A basszeros/énekes Seth Siro Anton egy igazi egyéniség. Minden mozdulata és szava őszinte volt és egy olyan bődületes koncertet tettek az asztalra, melyet sosem fogunk elfelejteni. A görögök listájának középpontjában a nemrég megjelent "Codex Omega" állt (melyről ITT írtunk), de természetesen régebbi tételeket is hoztak nekünk:

Dante's Inferno
The Vampire from Nazareth
Martyr
Prototype
Pyramid God
Enemy of Truth
Communion
Prometheus
Portrait of a Headless Man
Anubis
Dark Art

Összességében bár sokkal kevesebben voltunk, mint amit előzetesen vártam, egy nagyszerű egész estés programot kaptunk a budapesti Barba Negrában. Igaz, hogy én mindig dicsérem a klub hang- és fénytechnikáját, ám ezúttal kicsit mind a kettő csődöt mondott. A hang még azt mondom, hogy kevésbé volt zavaró, mert átmeneti dologról van szó és szerencsére gyorsan megoldották.

A fény már más tészta. Nem tudom, hogy ki ült a kezelőpultnál, de szívesen elmagyaráznám neki, hogy attól, hogy ez egy black metal koncert, még nem kell a dalok 90%-ában villognia az egész színpadnak, mint egy karácsonyfának. Rendben van, hogy most voltak az ünnepek, de ennek a stílusnak sosem az volt a lényege, hogy az összes darálós résznél retinákat romboljon a lámpákkal. Rengetegszer el kellett fordulnom vagy becsuknom a szemem, mert egyszerűen bántó volt, amit láttam.