Tűz, vér, hörgés, fegyverek zaja, az őseink hangja és a föld morajlása. Hát kell ennél több? A Heidevolk avagy a Pogányok Népe egy 2002-ben alakult holland folk metal zenekar, mely azóta a műfaj legnagyobb harcosává vált. Január 12-én jelent meg a "Vuur van Verzet", azaz az Ellenállás tüze, mely ezúttal a Római Birodalom és a germán vandálok konfliktusait dolgozza fel. 2015-ben a csapat a "Velua " lemezzel sose látott sikereket ért el. A 2018-as albumot kíváncsian várták a rajongók. Vajon méltó folytatása-e a friss korong a veluwei legendáknak? Az új énekes, Jacco Bühnebeest képes-e tovább vinni Lars Nachtbraeckerrel a Heidevolkra igen jellemző ének-duót?
Az elsőnek megjelent kislemeznóta, az album nyitó dala, az Ontwaakt (Ébredés) elsőre nem bizonyult meggyőzőnek. A zenekar történetében átlagosnak mondható, de az utóbbi korongokhoz hasonlóan egy szempillantás alatt beindul a metalhorda. Aki korábban még nem találkozott velük, azt meglepetésként érheti, hogy a srácok a semmiből közel egy órányi zúzásba rántanak minket.
És ez a zúzás elképesztő. A dalok zeneileg hihetetlenül komplexek, de tökéletesen befogadhatóak és kellően változatosak. A tempó gyors, de nem üldöz minket, ráér lazítani, pihenni az albumon keresztül és a nótákon belül egyaránt. A gitárkíséretek meglepőek. A műfajnak az egyik legnagyobb ereje, hogy a gitárok megadják az alapot, de jellemzően nem akarnak főszereplők lenni. Ennek ellenére hallhatunk néhány komolyabb riffet is, melyek egyből magával rántják az embert, de sajnos csak rövid időre. Metalhoz hűen a gitárszólók sem maradnak el, de a figyelem központjába más kerül.
Ez pedig elsősorban az ének. Beválik az új énekesduó? Kiválóan. Lars és Jacco hangja kiegészíti egymást, biztosítják, hogy harmóniában szóljon az ének minden percben. Kiválóan szerepelnek, viszont lehangolóvá válik, hogy annak ellenére, hogy ketten énekelnek, a felvételen nem elég hangos az ének. Minden más hibátlanul van keverve, de ez nem sikerült elég jól.
Az énekről térjünk át a szövegekre, hiszen a zenekar szinte minden dala az eddigi albumokon egy tétel kivételével holland nyelvű. A "Vuur Van Verzet"-en újabb angol nyelvű nóták szólalnak meg. A kislemezként megjelent A Wolf in My Heart (Farkas a szívemben) garantáltan az egyik legkedveltebb szerzemény lesz. Sokkal szélesebb közönséget szólít meg az angol nyelvű szöveg. A tűzhöz szükséges szikra megvan a dalban, annak ellenére is, hogy a vokál húzása sokkal jobb is lehetne. A The Alliance-ről (A szövetség) ez a pörgés már kevésbé mondható el, de azért megvan a saját varázsa.
Ha már a dalok varázsáról van szó, meg kell állnunk az Yngwaz’ Zonen-nél (Yngwaz fiai). A közel a cappella nóta (minimális dobkíséret van benne) fantasztikus. A fő ének és a kórus váltakozása engem valhallai magasságokba repített el. A szám hallgatása közben érezheti az ember maga körül a viking ősöket, akikkel együtt ihat a múlt küzdelmeire. Hiába nem értjük a szöveget, mégis átjön, hogy a dalok történeteket mesélnek el. Ott érezhetjük magunkat a múltbéli történelemben az akkori harcosokkal. A folk metalra jellemző népi hangszerek (hegedű, furulya, csörgődob, stb.) kitűnően vezetik a dallamot, és a hangulat hitelességéről is gondoskodnak. Egyszer a Valhallában érzi magát az ember, máskor egy hegy tetején vagy egy jurtában, olykor pedig udvari bálon vagy épp egy véres csatában.
Az egy óra mégis soknak bizonyulhat egyesek számára. A Het Oneindige Woud (A végtelen erdő) a nyolcadik dal, mely egyben instrumentális is, tökéletes zárása lehetett volna az albumnak. De a lemez folytatódik még 5 dallal, melyek nem tudják fenntartani az érdeklődést.
Összességében egy nagyon hangulatos korongról beszélhetünk, mely a zenekarhoz és így a műfajához is teljesen méltó, mégis a metal világában kicsit kevés, a vége felé már unalmas. Azok számára tudnám legjobban ajánlani, akik tudnak zenehallgatás közben mást csinálni. Egy fantasy számítógépes játékhoz vagy egy könyvhöz a legjobb aláfestést tudja adni, ezekre az élményekre még jobban ráerősít.
7/10
