Február 23-án fog megjelenni a Schwarzer Engel nevű német dark/goth project legújabb sorlemeze, a "Kult der Krähe". A krähe németül varjat jelent, az ő kultuszáról szól az album. Hogy ez konkrétan miben nyilvánul meg, azt sajnos nem tudom, mert nem beszélek németül.

A suliban két évig párhuzamosan tanultam németül és angolul, majd amikor választani kellett, hogy melyik nyelvet szeretném továbbvinni, nem volt kérdéses, hogy melyik lesz a befutó, a továbbiakban kizárólagosan tanulandó nyelv. A német még úgy sem tudta eltéríteni a választásomat, hogy akkoriban még nem lévén ennyi magyar nyelvű csatorna, a kábelen túlsúlyban voltak a germán nyelvű tévéadások. Goethe nyelve valahogy sosem tudta megfogni a fantáziámat, melyet két évig tanultam, abból sem emlékszem szinte semmire.

Később találkoztam a Rammsteinnel és a Die Toten Hosennel, de ezek a zenekarok sem tudtak meggyőzni a német nyelv szépségéről. Képtelen voltam megérteni, hogy lehet ezen a nyelven énekelni, főleg világhírig jutni vele. Elnézést kérek a német nyelv vagy a német zenekarok kedvelőitől, de számomra ez az egyik legkevésbé szép nyelv a világon.

A Schwarzer Engel valójában egy Dave Jeson nevű előadót takar, aki az élő fellépéseire magával viszi négytagú állandó zenekarát, de a lemezt ő egymaga készítette. Nem tudni, hogy a művésznevét a hasonló nevű angol színésztől kölcsönözte-e, de az biztos, hogy a "Kult der Krähe" a fekete angyal tizedik lemeze, ha az EP-ket is beleszámítjuk.

Egy újabb bocsánatkéréssel is tartoznék, ezúttal a műfaj kedvelőitől, ha csak egyszer hallgattam volna meg az albumot. A német nyelvű, mély tónusú, monoton éneklés nekem a Rammsteint juttatja eszembe, azzal a különbséggel, hogy Till Lindemannál azért jóval több dallam van legalább a refrénekben. Igazából a zene sem nagyon nyűgözött le. Gitárszóló és különösebb váltások nélkül szól valami a monoton szöveg alatt.

Ezek volt az első gondolatok, melyek egy meghallgatás után eszembe jutottak. Természetesen egy hallgatás alapján nem írok lemezkritikát, második, harmadik hallgatásra mindig teljesen más hatása van egy albumnak. Ez volt Dave Jeson szerencséje is. Ha nem kellene írnom valamit a varjúkultuszról, már rég ment volna a kukába. Így viszont meghallgattam másodszor is, és meghallottam benne a dallamot, a változatosságot.

Nem tudom, bennem van-e a hiba vagy az idei megjelenésekben, de ebben az évben az összes lemezkritikámba kénytelen voltam beleírni, melyik másik előadóra emlékeztet az adott lemez. Itt most többszöri meghallgatásra egyre erősebbé vált a Rammstein hatás. Hogy igazoljam ezt a teóriámat, gyorsan meghallgattam pár Rammstein számot, és kiderült, valószínűleg bennem van a hiba, mert Till Lindemann egyáltalán nem így énekel, és a zene sem igazán hasonlít, csak a közös nyelv, mely összeköti a két projektet.

A "Kult der Krähe" elsőre nem egy könnyen emészthető anyag, kivéve annak, aki nap mint nap ilyen zenéket hallgat. Nekem többszöri meghallgatásra sikerült leküzdenem minden előítéletemet és rossz beidegződésemet, és a végére még meg is kedveltem a fekete angyalt.

Hiányos német nyelvtudásomról már beszámoltam, ez az oka annak, hogy a dalok szövegvilágát, tematikáját nem igazán tudom értékelni. A Viva la Musica című tétel valószínűleg könnyen kitalálható, miről szól. De az is elképzelhető, hogy a cím és a refrén csak egy elterelő hadművelet része, és teljesen más a szám témája, mint amire mi németül nem beszélők asszociálunk. 

Egy dal erejéig sikerült segítséget kérnem egy németül beszélő ismerősömtől. Nem akartam az idejét azzal rabolni, hogy végighallgattatom vele az albumot, és kielemeztetem vele a szövegeket, de a Meerfluchtban bejátszott híradórészletben elhangzik az Ungarn szó, úgyhogy ezt a részt mindenképpen meg akartam fejteni. Sajnos mivel csak kiragadott szövegrészletek vannak ebben a bejátszásban, így nem sikerült kibogozni az értelmét. Sőt az egész dalszöveg, de még a szám címe is nehéz feladat elé állította a felsőfokú német nyelvvizsgával rendelkező ismerősömet, aki hosszabb ideig élt Berlinben.

A cím egy összetett szó, külön-külön van értelme, de így egyben valószínűleg Dave Jeson találmánya (Meer=tenger, Flucht=menekülés, futás, szökés). Nagy valószínűséggel egyébként a menekültválság lehet valamilyen formában a dal témája. De ezek után pláne nem mertem ráuszítani az ismerősömet a többi dalszövegre, melyek ráadásul leírva nincsenek is meg, csak a fülére támaszkodhat az ember. 

Szövegileg tehát nem sikerült megfejteni a varjúkultuszt, de zeneileg rendben vannak a dolgok. Én személy szerint korábban nem ismertem a projektet, de párszor meghallgatva pozitív tapasztalatokat szereztem. Lehet, hogy egyszer majd a korábbi Schwarzer Engel lemezeket is meg fogom hallgatni.

7,5/10