Ismert tény, hogy a vikingek a Föld minden pontját bejárták és előbb jutottak el Amerikába is, mint ahogy azt az európaiak felfedezték volna. Vajon lehetséges, hogy Brazíliába is eljutottak? Elképzelhető-e egy brazil metalzenekar, mely viking történetekről énekel? Teljes mértékben, hisz pontosan erről van szó az Armored Dawn esetében. 2018. február 23-án megérkezett a második albumuk, a "Barbarians In Black".
Az Armored Dawn egy 2011-ben alakult brazil heavy metal zenekar. Debütalbumuk, a "Power Of Warrior" után beindultak a turnék. A koncerteken közösen léptek fel nagyobb hírességekkel, mint a Megadeth és a Sabaton, ennek köszönhetően egyre nagyobb hírnévre tettek szert, nem csak a tengeren túl, de Európában is. A brazil származás ellenére a heavy metalon belül a témaválasztás a viking kultúrára és harcokra esett. Boldogan állíthatom, hogy a sok skandináv vagy amerikai epikus power metal zenekar között, akik hasonló témákban utaznak, az Armored Dawn kiválóan megállja a helyét.
Ez nagyban annak tulajdonítható, hogy a zenekar tagjai tökéletesen teljesítenek a posztjukon. Fernando Giovannetti (basszusgitár) és Rodrigo Oliveira (dob) tövig nyomják a gázpedált, biztosítva a dalok folyamatos húzását, annak ellenére is, hogy hasonló tempójú a legtöbb dal az albumon. A ritmusduóra épül Timo Kaarkoski és Tiago de Moura virtuóz gitárjátéka. A srácok inkább a tradicionális heavy metal eszközeit használják fel, saját technikáikkal ötvözve, hogy biztosítsák a dalok epikusságát, mellőzve a napjainkban megszokott power metal dominanciáját. A gitárszólamokhoz természetesen hozzájárul Rafael Agostino szintetizátorkísérete, így igazán színes lesz a hangzásvilág. És végül, de nem utolsó sorban jöjjön Eduardo Parras, a frontember. Kicsit elfogultnak számítok vele kapcsolatban, mert pont abban a magasságban és tónusban van a hangja, mely a kedvencem. Se nem túl magas, sem nem túl mély, továbbá megtalálható benne az az erő, mely az igazi viking hangzáshoz szükséges.
Az album első dala, a Beware Of The Dragon egy tökéletes zongora és billentyűs felvezetővel indul, amelyet gyors zúzás követ, de már az első perc végén hallhatjuk az acapella vokállal induló refrént. Erőltetett gyorsaságúnak tűnhet így első olvasásra, de a tempó pontosan ki van számolva. Örültem neki, hogy a nyitó dalt nem sütötték el az albumot hirdető megjelenésekkel, így kíváncsian vártam, milyen lesz. Mint írtam, nagyon jól felépített kezdésről beszélünk. Egyedüli bökkenő lehet, hogy a Beware Of The Dragonben és az azt követő dalban, a Bloodstone-ban is van egy kis szünet a dalok második felében, amely váratlanul érheti a hallgatót, mintha új dal kezdődne.
A Bloodstone dalhoz videoklip is készült, mely a csatázáson túl bemutatja nekünk a vikingnél igen erős apa-fiú kapcsolatot. A dalt hallgatni önmagában király érzés, de javaslom, hogy a klipet is nézzük meg kétszer-háromszor, mert mindig találhatunk benne valami újat. Egyszerre három helyen játszódik a történet, több mint három képi stílusban, de ezeket nem lövöm le előre. Hasonlóan kötelező megnézni a Chance To Live Again-hez tartozó szöveges videoklipet. A néző, látva a szöveget, nem lesz képes ellenállni, hogy ne akarja a kifejezetten rímelő szavakat egymás után kiáltani a zenekar tagjaival együtt.
Az összes további dal mind kitart a viking lét mellett. A Men Of Odin és a Gods Of Metal egyaránt harcokról szólnak, mindkettő zúzós, de egyszerre éneklős is. Szinte hallani lehet Odin és a halott hősök hangját, ahogyan a Valhallába szólítanak. Az Unbreakable és a Eyes Behind The Crow az album közepe felé beleolvad a fémes csapatásba. Kevéssé jellegzetesek, bár az előbbi a csengős kezdéssel könnyen megjegyezhetővé teszi magát, míg az utóbbiban a gitárdallamok a madarak repülésére emlékeztethetik az embert. Valószínűleg nem véletlenül van benne a "Varjú" a címében.
És jöjjön az elsőként megjelent tétel az albumról, a Sail Away. Ez a remekmű kivétel nélkül mindenki kedvenc dala lesz, az album legnépszerűbb nótájává válik, ha még nem az. A témáját és hozzá a videót is kissé elcsépeltnek tartottam, egészen addig a bizonyos váltásig (lásd a klipben), ami királyul sikerült. Minden zenekar tag kapott valamilyen szerepet a videóban, ami igazi kihívásnak bizonyult, de engem teljesen megvettek vele.
Az album vége felé elérkezünk a Survivor című tételhez, mely hasonlóan populáris hangvételű és inkább hard rock jegyeket mutat. A dal nem tér el túlságosan az album stílusától, de kellőképpen egyéni, hogy a végső pillanatig fenntartsa az érdeklődést. Összefoglalás gyanánt nem is írnék semmit, csak bemutatnám az utolsót, az album névadó dalát, a Barbarians In Blacket. A zárás tökéletes megtestesítője az albumnak. Összefoglalja a zúzást, a viking kultúrát és a kellőképpen epikus, de nem túlságosan fantasztikus hangvételt. Parras szerint: "Igaz, hogy sokat éneklünk csatákról és sebekről, de igyekszünk ezeket a témákat mindig egy pozitív hangvételben megtestesíteni". Ezzel a pozitív hozzáállással ajánlom én is az új Armored Dawn lemezt.
8/10
