Felkeltek sírjaikból a holtak. Oszladozó húsú élőhalottak járnak közöttünk, pusztulást, szenvedést és halált hozva. Ölni kell! Szét kell boncolni a tetemeket, hogy csak a csupasz csontok maradjanak. A torz csontvázak megérkeztek. Életre kelt a LIK új albuma, a "Carnage".
A porban, hol bukott bálványok hevertek, a kukacok és magvak 2014-ben új ivadékot szültek. A LIK egy svéd death metal formáció, mely minden sejtjében hű a halálhoz. Így nem is meglepő, hogy a zenekarnév, a svéd LIK szó, magyarul 'tetemet, hullát' jelent. A banda hazája régisulis death metalját nyomja, hűen a nagy ősök hagyatékához. A csontvázcsapat első szüleménye, a "Mass Funeral Evocation" már nagyobb európai fesztiválokra jutotta őket, mint például a MetalDays Szlovéniában és a Gefle Metal Fesztivál hazájukban. Azóta három kemény és hideg tél telt el, de megérkezett a folytatás a Metal Blade kiadó közreműködésével. Vérfürdő, mészárlás, vérontás.
A felvétel nagyon érdekesen van megoldva. A zenekar kifejezett hangsúlyt fektet arra, hogy a felvétel minél nagyobb része legyen élőben feljátszva, mert így a dalok kapnak egy saját lelket, melynek révén már nem hangzanak olyan üresnek, mintha egy nyugodt, csöndes szobában vennék fel a sávokat egyesével. Ez a technika rendkívül érdekes. A felvétel nem csak, hogy töményebb hangzásában, de még emelkedettebb is. Számomra ez a megoldás olyan hatást keltett, mintha nem is élő emberek játszanának. Emellett az élő felvétel azt is elősegíti, hogy ott érezzük magunkat helyben, mintha egy koncerten lennénk.
Ennek ellenére szinte biztos, hogy a hallgatók többség egy koncertet fog átérezni az album hallatán, de közel sem a megszokott körülmények között. Ez a buli a föld alatti alvilágban zajlik, teljes sötétségben, maximum pár vakítóan fehér, de halvány fénysugár kíséretében, ahol a fellépők és a nézők is egyaránt élőhalottak. Csontvázak, pókhálók és rothadó bűz körös körül.
De mielőtt belemegyek a téma elemzésébe, meg kell jegyezzem, hogy a felvétel minősége nem hibátlan. Az élő(halott) hatás kiválóan működik, de másrészről a zene kicsit beszorítottnak érződik, néhány helyen kifejezetten doboz hangja van a felvételnek. Ezen kívül sokszor a tömény zúzás, speed-drumming és hörgés közepette a dalok csak zajnak érződnek. Nem tudom, hogy a gitárok beállításában túl sok a gain és/vagy treble, de néhol egészen zavarhatja az ember fülét a hangzás. Ez utóbbi annak is a következménye lehet, hogy a zenekar háromtagú, azaz két gitárosból és egy dobosból áll, basszusgitáros sajnos nincsen. A basszusfelvételeket Niklas "Nille" Sandin gitáros játssza, de a basszusszólam a lemezen kevéssé kivehető, ami annak is betudható, hogy az élő felvétel közben Niklas dallamgitáron játszik.
A "Carnage" lemez maga a death metal. Ezen az albumon a zenészek a létező összes death metal témára kitérnek, halálban nem lesz hiány. Általában a dalokat egyesével szoktam elemezni, de most egyben veszem az egész lemezt. Elsősorban azért, mert kitűnő egészet alkotnak a számok együttesen, másrészről azért is, mert a dalok eléggé egy témakör körül forognak, ami hangzásban is nagyon sok hasonlóságot eredményez: pár helyen egészen egybefolynak a számok. Nem válnak unalmassá, de nem mutatnak jelentős újdonságot sem egymáshoz képest.
Az énekes Thomas Akvik szinte megállás nélkül végighörgi a dalokat, a halál üvölt a torkából. Az őrület a zenében is megmutatkozik. Néhány helyen a legjobb leírása a kíséretnek az 'idegbeteg csapatás'. A dalok kegyetlen tempójúak, a speed-drumming majdnem az összes dalban megjelenik, többet dominál is. De természetesen az idegtépően gyors riffek mellett vannak koponyazúzó keménységű, de lassabb tempójú döngetések is. Mindezek tetejében már az első riff a To Killben is dallamos és magával ragadja az embert. Tehát nem csak zúzással, de fülbemászó dallamokkal is tele van ez az album, melyekre a hallgató könnyen rácsatlakozhat. Összességében egy nagyszerű egységet képez a lemez, könnyen átélhető, de erőteljes hangulattal, melyből az ember egyszerre akar még többet és megszabadulni tőle.
7,5/10
