Még a legfanatikusabb rajongók sem adtak volna egy lyukas garast sem a norvég Immortal jövőjéért az elmúlt két-három évben. 2015-ben sokak számára váratlanul érkezett a hír, hogy a black metal banda frontembere, Abbath távozott a zenekarból, saját nevén szólópályára lép és ahogy az szokott lenni, szépen össze is veszett régi cimborájával, Demonazzal a névhasználaton és a szerzői jogokon. A vita végül peres úton rendeződött: a bíróság kimondta, hogy minden jog a csapatnál marad, de ahogy hírlett, Abbath csendben magával vitte az addig majdnem elkészült új soralbum dalait és azokból készítette el első korongját (lemezkritika ITT).
A 2016-os "Abbath" című lemez kifejezetten erősre sikeredett: korrekt kritikákat kapott, a rajongók is jól fogadták és a frontember bele is kezdett a vég nélküli turnézásba. Részéről tehát minden ment tovább a rendes kerékvágásban: szokásos üzletmenet, ahogy mondani szokták. Valljuk be, a nagyközönség számára mindig is a vicces, rendkívül szórakoztató és karizmatikus Abbath jelenítette meg a zenekart, így félő volt, hogy az Immortal egyszerűen eltűnik és mindent, amit korábban jelentett a csapat, a távozó tag visz tovább.
Az elmúlt években aztán Demonaz és Horgh többször is jelezte, hogy ez koránt sincs így: ők alkotják az Immortalt, mely él és dolgozik töretlenül a következő albumán. Demonaz, aki 1997-ben akut íngyulladás miatt képtelenné vált a gitározásra és azt követően szövegíróként, illetve a csapat menedzsereként működött közre, bejelentette, hogy egy jól sikerült műtétnek köszönhetően immár képes átvenni a gitárposztot és egyben énekesként is debütál. A zenekarnál rendszeresen gyenge pontnak minősülő basszusgitáros pozíció Apollyon távozásával, aki inkább saját bandájára, az Aura Noirra koncentrál (lemezkritika ITT), ismét megüresedett.
A Nuclear Blast természetesen kitartott a főként Európában igazi legendának számító banda mellett és július 6-án végre meg is érkezik "Northern Chaos Gods" címmel az új Immortal korong. Demonaz, de a kiadó részéről is óriási fogadkozások mentek a promóciós közleményekben: a friss anyag lesz a definitív Immortal album, mindent megtestesít majd, amit a brigád és zenéje jelent, egyszerre foglalja össze a múltat és mutat a jövőbe, azaz tényleg elhangzott itt minden, ami elhangozhat.
Ismert, hogy Demonaz az Immortal lemezein egy képzeletbeli jégvilág, Blashyrkh történetét meséli el. Ez a narratíva folytatódik a "Northern Chaos Gods" dalaiban is: részben A Gyűrűk Ura, részben pedig a skandináv-ógermán mitológia nyomvonalán találkozhatunk ismét az északi sötétség fiktív isteneivel.
Peter Tägtgren felelt a produceri munkáért, továbbá a keverésért és a maszterelésért is. A svéd mágus már az 1999-es "At The Heart Of Winter" album óta dolgozik együtt a csapattal, de most még basszusgitáron is kisegítette a bandát, bár a koncertekre már minden bizonnyal nem kíséri el őket. Nos, a a megszólalás az utolsó koronghoz a 2009-es, a zseniális címadó tételt leszámítva kevésbé sikerült "All Shall Fall" anyaghoz hasonló: egy kicsit koszos, nyers, félúton a mai szuperprodukciók és a kilencvenes évek közepének vékonyabb garázshangzása között.
Demonaz egészen meglepő módon régi kollégája orgánumát hozza: zabolátlan, agresszív, dühös acsarkodása talán csak egy kicsit magasabb hangfekvésű, mint Abbathé, de ember legyen a talpán, aki meg tudná különböztetni őket, ha vakon lejátszanának neki két tételt a különböző albumokról. Ebbe minden bizonnyal belejátszik az is, hogy a black metal rikácsolás kellőképpen egységesíti az eltérő vokális produkciókat.
Az egész korongra általánosan elmondható, hogy keményebb, kíméletlenebb és élesebb is, mint a csapat korábbi albumai. Valahol félúton van a "Battles In The North" durva, horzsoló brutalitása és az "At The Heart Of Winter" melodikusabb, atmoszferikusabb dolgai között. Sokszor megérkeznek azok a jellegzetes akusztikus gitármenetek, melyek az 1999-es anyagot olyan varázslatosan hangulatossá tették.
Aki azonban a korai lemezek blastbeatjeit és szélvészgyors darálásait várták, azoknak csalódnia kell: vannak gyors tételek, mint például a Called To Ice vagy a leghorzsolóbbra sikeredett nyitó és egyben címadó tétel. De még ezek is inkább középtempósnak mondhatók: a Northern Chaos Gods című dal pedig megajándékoz minket az egész korong egyetlen, jóféle, thrashes gitárszólójával.
Egyértelműen kiugró, véleményem szerint a teljes életmű legjobb dolgaival felérő szerzeményekkel is találkozhatunk: a Where Mountains Rise epikus, letaglózó, de egyben azonnal megragadó dallamokkal rendelkező szám, csakúgy, mint a kiváló atmoszférával bíró, harcias csatakiáltásként is értelmezhető Into Battle Ride vagy a már említett címadó nóta. A záró Mighty Ravendark a maga bő kilencperces hosszával pedig egy mini-opera: rengeteg tempó- és témaváltásával ez is olyasmi, amit eddig nem nagyon hallhattunk Immortal-lemezen, ráadásul tökéletes példáját nyújtja a kompozíciós építkezésnek is.
Sokadik hallgatás után egyvalami azonnal feltűnik: ez egy éhes, bizonyítani akaró és visszaigazolásra vágyó, friss energiákkal teli csapat. Abbath távozása és a régi barátság felbomlása olyan sebet ejthetett a két norvég zenészben, melyet a zenében akartak megbosszulni és ez tökéletesen sikerült is. Olyan lendület és düh hajtja most az Immortalt, melyet a kétezres évek eleje óta nem hallhattunk.
A félreértések elkerülése végett a "Northern Chaos Gods" semmiféle újdonságot nem tartalmaz, nem forradalmasítja a black metalt vagy magát a színteret, hanem vegytiszta Immortal-kvintesszenciával szolgál és egyben bizonyítja, hogy Abbath korántsem egyenlő az Immortallal. Számomra is erősen kétséges volt, hogy a karizmatikus frontember nélküli brigád működőképes lesz-e, de a friss anyag bizony odacsap rendesen, ráadásul úgy, hogy nem egy tribute-banda kellemetlen érzetét kelti a hallgatóban.
Kifejezetten erős és ütős, ha nem is a legjobb Immortal-album lett tehát a "Northern Chaos Gods": nagyon kellemes és minőségi meglepetés ez és ha mondhatok ilyet, a zenekar rajongói most már két verzióban élvezhetik a tradicionális norvég black metalt, ez pedig elég klassz dolog azért, ne is tagadjuk. Az már más kérdés, hogy a jelenlegi Immortal hogyan fog koncertezni: a bulikat mindig Abbath ökörködése és kisugárzása hozta, de ne legyünk igazságtalanok és előlegezzük meg Demonazéknak is a bizalmat. Kiváló teljesítmény.
9/10
Fotó: Anne Swallow
