Immár harmincöt éves az amerikai shock rock/metal Lizzy Borden. Több mint tíz év szünet után jelent meg legújabb lemezük, a "My Midnight Things". A keverés Greg Fidelman (Metallica, Black Sabbath, Adele, U2) a masztering pedig Tom Baker (David Bowie, Rob Zombie, Marilyn Manson, Tom Petty) munkája.
A shock rock alapítójának, Alice Coopernek a neve nem tisztázott, hogy honnan ered, ellentétben Marilyn Mansonéval, aki nevének egyik felét a "tömeggyilkos" Charles Mansontól kölcsönözte. A Lizzy Borden is egy shock rock csapat, amely időben a fenti két zenekar között helyezkedik el, és szintén a frontember női művésznevét viseli, aki Mansonhoz hasonlóan egy hírhedt gyilkos nevét vette fel. A különbség Charles Manson és Lizzie Borden között (a névadó ebben a formában írta a keresztnevét), hogy míg Manson (bár maga valószínűleg személyesen nem gyilkolt) felbujtóként egy kegyetlen gyilkos, akit a közvélemény a gonosz megtestesítőjének tart, és a börtönben halt meg tavaly, addig Bordent az amerikai folklór inkább a körülmények áldozatának tekinti.
Lizzie Borden a századforduló Amerikájának népi hőse, az "ártatlan gyilkos". Apja és nevelőanyja kegyetlenül bánt vele, akiket végül egy baltával megölt (bár ez nem bizonyított egyértelműen), de a korabeli közvélemény az ő pártjára állt, és végül a bíróság felmentette. Az ő nevét vette fel torzított formában az énekes-gitáros Lizzy Borden, és 1983-ban alapított zenekara. A csapat másik oszlopos tagja, Lizzy testvére, a dobos Joey Scott, akivel mára gyakorlatilag ketten maradtak, és vették fel az új lemezt.
Nagy tragédia nem történt volna, ha tíz év szünet után nem készítenek új albumot, mert a végeredmény (legalábbis számomra) gyakorlatilag hallgathatatlan. Zenében a banda hagyományaihoz híven keverik a glam rockot a power metallal és a pop/rockkal, és ezt a katyvaszt leginkább Borden sipítozásával próbálják meg eladni. Hát nekem nem sikerült.
Számomra már az is rejtély, hogyan tudott ez a zenekar harmincöt évig fennmaradni. Bár tény, hogy ebbe beiktattak pár két-három éves szünetet. Nem állítom, hogy depressziós lennék, ha nem alakultak volna újra valamelyik feloszlás után. Persze voltak nekik ennél jobban sikerült lemezeik is, de amikor csúcsformában voltak, akkor sem voltak több egy közepes glam metal csapatnál.
Komolyan törtem a fejem, hogy mit lehetne pozitívumként írni az albumról, de tényleg nem jutott semmi az eszembe. Gondoltam, sokszor meghallgatom, hátha az segít, de sajnos nem. Biztos van, akinek bejön a Lizzy Borden zenéje, de nekem - bármennyire is próbáltam megszeretni - nem sikerült.
A korong első nótája, a lemez címadó dala még egész ígéretesen indul, de aztán ahogy haladunk előre a számokban, egyre inkább elhatalmasodik Lizzy sikoltozása és a zene poposodása, ami nálam kiverte a biztosítékot. A Long May They Haunt Us pedig már kifejezetten egy popszámra hasonlít, és innen már nincs út vissza a csúcsra.
Ha a "My Midnight Things" egy kislemez lenne, nem is szólnék semmit. Vagyis annyit mondanék, hogy ez egy szép visszatérés. De sajnos van még kilenc másik dal is a korongon. Van, hogy nem jön össze egy lemezre való jó szám, és kell csinálni pár tölteléket is, de itt szinte csak töltelék van. Időnként megpróbálnak modernkedni, ami így közel a hatvanhoz már nem annyira működik. De a klasszikus stílusú számok sem úgy sikerültek, mint ami feltétlenül lemezre kívánkozna.
Lizzie Borden életéről több film is készült, ezek leginkább horror jellegű alkotások. Sajnos a nevét viselő zenekar is hasonló borzongást vált ki a hallgatóságból, mint ezek a mozik, de nem pozitív értelemben.
5,5/10
