Mai nap a Budapest központú Samas zenekar dobosával, Lukács Szilviával beszélgetünk, aki nő létére egy kőkemény modern metal csapatban üti rendületlenül a bőröket.
Köszöntelek a Rozsdagyár hasábjain! A zenekarral gyakran megfordultok nálunk, de veled külön még nem beszélgettünk. Akik nem ismernének, te egy kétgyerekes anyuka és óvónő vagy, aki mellesleg egy modern metal zenekarban dobol, ez lenne ugye a Samas. Honnan jött neked régen ez az egész? Miért kezdtél el zenélni és miért pont a dobot választottad hangszeredül?
Hogy miért pont a dobot? Jó ötletnek tűnt az első rockmagazin megvásárlásakor az újságban található doboktatás hirdetés láttán felhívni első dobtanáromat (Homonnai Gergőt). Ez még réges-régen volt, igencsak kislány voltam. Akkoriban kezdtem el metalzenét hallgatni és így persze hamar kedvet kaptam hozzá, hogy zenéljek. Pár év elteltével aztán jöttek sorban a zenekarok, szinte minden stílusból, de igazán a Samasban találtam rá a saját zenémre.
Sokan azt gondolják, ez nem egy túl nőies hangszer. Te hogy állsz ehhez? Valóban sokkal kevesebb sajnos a női dobos. Mi lehet az oka?
Valóban nem túl nőies hangszer, de szerintem nem is kell úgy használni. Én mindig arra törekszem, hogy ne "lányosan" doboljak. Ez nem az a hangszer, amellyel kedvesen kell bánni. Lehet, kevés a női dobos, de jól van ez így. Bár ha belegondolunk, úgy összességében kevés a lányzenész metalkörökben.
Hogy kerültél a zenekarba? Ha jól tudom, te is oszlopos alapítótag vagy.
Igen, alapítótag vagyok. Janival (aki azóta a férjem és gyermekeim apja) mikor megismerkedtünk, én már javában zenéltem és akkor is épp volt egy nu metal zenekarom, de miután az feloszlott és nekem volt egy párom (Jani), aki basszusgitározott, neki pedig egy tesója (Dani), aki gitározott, jó hogy csináltunk egy zenekart... a SAMAS-t!!!
Egyszer már elmentél „szülési szabadságra”, ekkor pont én helyettesítettelek téged a zenekarban koncerteken. Milyen volt akkor visszatérni több mint fél év után? Ez ugye pont a Düreres januári Stage Diving Fest volt.
Nem sokkal később ugye ismét várandós lettél és megszületett azóta a második csöppség is. Könnyebb volt másodszorra átmenni ugyanazokon a dolgokon így, hogy tapasztaltabb voltál már, vagy azért megfordult a fejedben az is, hogy nem biztos, hogy visszatérsz a dobok mögé?
2016-ban született első kisfiúnk, Janika. Vele veszélyeztetett terhes voltam, így hamar eltiltott a doki a koncertezéstől. Vettünk egy elektromos dobot otthonra, amelyen azért szinten tudtam magam tartani. Szülés után letelt a hat hét kötelező pihenési idő és már indult is újra a zúzda!A visszatérő Düreres bulinál két hónapos volt kisfiúnk, de mivel akkor már szépen átaludta az éjszakát, nyugodtan tudtam újra visszaülni a dobok mögé. Egy év elteltével bejelentkezett a mi kis meglepetés-ajándék babánk, Máté.
Vele még kb. a 20. hétig zenélhettem. A Fogvatart videoklip felvételekor már igencsak látszott volna a pocakom, ha nem "bújok" a dobok mögé. Érdekességképpen említeném, hogy az utolsó fellépés Dunaújvárosban volt velem és a mostani visszatérő buli is ott volt 21-én.
Mi volt az, amivel formában tartottad magad, amíg nem dobolhattál? Elektromos felszerelésen szoktál otthon gyakorolni, de esetleg más edzéseket is alkalmaztál ahhoz, hogy ne legyen túl fárasztó ismét a bőröket püfölni?
Nyilván mindkét terhesség után fizikailag újra formába kellett lendülni. Bár a kilenc hónap alatt tornáztam (Rubint Réka kismamatorna, de hangot levéve), azért kell idő a visszaalakuláshoz...
Nem irigykedtél a férjedre, hogy ő ment ugyanúgy koncertezni, te pedig otthon voltál a srácaid miatt? Azért az tiszteletreméltó, hogy mennyire segítőkész voltál például akkor, amikor én játszottam a helyeden (például a te dobodat használtam). Más hasonló esetekben az szokott lenni, hogy ilyenkor a tag elvárja, hogy a zenekar várja meg, ameddig ismét ő ülhet be a dobokhoz.
Először nagyon fura volt, mikor nélkülem ment fellépni a Samas, de aztán már egyáltalán nem volt semmi rossz érzés bennem. Az meg természetes, hogy mindenben segítek annak, aki helyettesít, amíg én nem tudok visszatérni. Olyan meg, hogy miattam megálljon a zenekar élete, meg se fordult a fejemben.
A második babánál persze nem lehetett tudni, hogy mikor és hogyan tudok majd újra zenélni. De mivel szerencsére mindkét gyerekünk jó alvó és a családtól is megkapunk minden segítséget, remélem, könnyedén megoldhatóvá válik, hogy tovább folytathassam a zenélést. Más anyukák fodrászhoz mennek kikapcsolódni, én zenélni...
Persze nehéz őket otthon hagyni, de az életben egyébként is vannak olyan helyzetek, mikor az embernek másra kell bízni a gyerekét.
És hova tovább ez után? A két gyermek mellett bele fognak férni a koncertek és a próbák? Tudom, nem illik ilyet kérdezni, ezért ha nem szeretnél, ne válaszolj rá. Benne van a pakliban, hogy esetleg három gyerkőcöt szeretnél? Vagy ez még a jövő zenéje és inkább élvezed a jelenlegi helyzetet és belerázódsz a dolgokba?
Most egyelőre újra gőzerővel indul a zenélés!!!
