A Black Sabbath hatalmasat robbantott a hetvenes évek elején, létrehozva a szikár, betonbiztos lábakon álló, blues-alapú hard rockot, melyet sokan tévesen heavy metalnak neveznek a mai napig.
Abban az időben már több hasonszőrű banda tevékenykedett, mégis egyedül a Black Sabbath részesült abban a megtiszteltetésben, hogy hozzájuk kapcsoljanak egy új zenei stílus megalkotását. Ám ez nem volt véletlen, hisz akkoriban a Sabbathon kívül senki nem írt olyan súlyos riffeket vagy éppen szólt oly vastagon a gitárja, mint Tony Iommié. A nyolcvanas években aztán ugyancsak felütötte a fejét egy új stílusirányzat, a doom metal, melyet szintén a Black Sabbathtól eredeztetnek.
A 2016-ban megalakult philadelphiai High Reeper (Zach Thomas - ének, Pat Daly - gitár, Shane Trimble - basszusgitár, Andrew Price - gitár, Justin Di Pinto - dob), a korai Sabbath-lemezekből táplálkozó stoner/doom/heavy iskola újabb növendéke. A banda promófotóját, valamint az új lemez borítóját szemügyre véve nem kell nagyon megerőltetni magunkat, hogy nagyjából behatároljuk a High Reeper zenei világát. A kissé klisés, ám mutatós lemezborító pedig tökéletes választás ehhez a muzsikához. Jó érzés lehet kézbe venni a vinyl verziót, elmélyülni a "Nagy Kaszás" legújabb alkotásában, melyből csak a lemez végére érő tű felemelkedése zökkenti ki az embert.
A viszonylag friss formáció egyébként rendszeres szereplője a neves Desert Fesztivál fellépőinek, továbbá a Magnetic Eye Records gondozásában megjelent Black Sabbath tribute-albumon ("Vol.4 Redux") is szerepelnek - a klasszikus "Vol. 4" lemez teljes egészében - a Changes című dal átdolgozásával.
A Witchfinder General, a Saint Vitus és a Pentagram szellemét megidéző Eternal Levithian kezdő taktusait meghallva, elégedetten dőltem hátra a fotelemben. Belassult, karcos doom riffel nyitnak, van húzása a dalnak, az énektémák is a doom világában megszokott sémákon alapulva tökéletesen illeszkednek ehhez a vontatott, gitárriffek dominálta stílushoz.
A második dal (Buried Alive) olyan, mintha egyenesen Scott "Wino" Weinrich énekelte volna fel a lemezre. A harmadik számban (Bring The Dead) enyhe Trouble-hatást véltem felfedezni, de akár említhetném a Sabbath Children Of The Grave című klasszikusát is, mint párhuzamot. A hazai doomszíntér - sajnos már nem aktív - kiválósága, a Mood is többször eszembe jutott a "Higher Reeper" hallgatása közben.
Az Apocalypse Hymn egy nyugis, borongós hangulatú, elszállós dal, kicsit a Planet Caravanra (Black Sabbath) hajaz. Egy dörmögő basszusgitártéma vezeti fel a nyilvánvaló Sabbath-hatásokat felvonultató, zseniális Foggy Drag című dalt. A folytatásként érkező további három szerzemény is egységesen magas színvonalat képvisel. Nincs túlnyújtva a lemez, nincsenek töltelékdalok sem. A banda korábbi dolgait nem ismerem, de ezzel az anyaggal megvettek kilóra. A lemez hangzása is kiváló, pont annyi dög van benne, amennyit ez a stílus megkíván, se több, se kevesebb. A "Higher Reeper" maga a doom/stoner mennyország.
A nyolc tételt tartalmazó korong a banda második nagylemeze, mely 2019. március 22-én érkezik a Heavy Psych Sound jóvoltából CD-n, vinylen, valamint digitális letöltés formájában. Hozzánk legközelebb pedig május 16-án Bécsben lehet elcsípni a bandát élőben.
Ha a csapat hosszú távon sem veszít az általuk prezentált nívós teljesítményből, simán Saint Vitus-i magasságokba is juthat. Vagy éppen mélységekbe, hisz ebben a műfajban talán még odáig sem nagyon érkezik meg egy zenekar, hogy főállásban tudják ezt művelni, ne kelljen emellett a megélhetésüket biztosító polgári munkát vállalni. Mindenesetre komoly szakmai sikerek, illetve rajongói elismerés-cunami zúdulhat a bandára. Ha sajnos más nem is.
9/10
