Megjelent a magyar southern rock egyik legismertebb képviselőjének, a négytagú Asphalt Horsemennek sorban a harmadik, de első magyar nyelvű lemeze, a "Halld, amit mondok!", mely egy új kiadó, a GrundRecords gondozásában jött ki.
Annak idején a már nem létező Rock FM tett egy vállalást a frekvenciaengedély megszerzése érdekében, hogy elég magas százalékban játszik magyar rockzenét. Hosszan tudnám sorolni azokat a rock és metal zenekarokat, melyek megérdemelték volna, hogy ennek a kvótának a terhére felvegyék őket a rádió játszási listájába, de az adó zenei felelősei nem tartották elég jónak őket ehhez. Ellenben bekerült számos olyan banda, akik nálam semmiképpen nem ütötték meg a szintet. Sőt, olyan popsztárokat is kineveztek rockzenésznek, mint például Tóth Gabi, csak, hogy meglegyen a kellő számú magyar nóta, melyekkel meg tudnak felelni a vállalásuknak. Emiatt nem sok könnycseppet ejtetem, amikor megszűnt a rádió.
Viszont volt jó pár olyan rockbanda, akik megérdemelten szereztek komoly ismertséget a Rock FM-nek köszönhetően. Közéjük tartozik az Asphalt Horsemen is, akiknek Wasting Time című opusát naponta többször leadta a rádió, így sok olyan emberhez is eljutottak, és megkedvelték őket, akik enélkül lehet, hogy sosem hallottak volna a zenekarról. Aztán amikor a rádió rájött, hogy állam bácsi már 2013-ban úgy döntött, csak az számít magyar zenének, amit magyarul énekelnek, a kvóta miatt már nem fűződött érdeke ahhoz, hogy Asphalt Horsement játsszon, így Lőrincz Karcsiék kikerültek a rotációból.
Feltehetően a rádió által szerzett ismertség is segített abban, hogy a harmadik Asphalt Horsemen album Magyarország (a HammerRecords és annak leányai mögött) valószínűleg második legnagyobb rockkiadójához, a GrundRecords-hoz került. Talán az új kiadónak, talán a rádióból való kikerülés indokának, talán mindkettőnek betudható, hogy az új lemez dalai magyarul íródtak. Sőt, az öt új szám mellé az első két album két-két dalának magyar verziója is felkerült a kiadványra. Így aztán a zenekar legismertebb nótája tulajdonképpen kétszer szerepel a lemezen. Egyrészt az új dalok között van egy Eltékozolt idők című szerzemény, mely valójában csak címében hasonlít a Wasting Time-ra. De a lemez zárótételeként az igazi Wasting Time magyar nyelvű változata is hallható a kiadványon, Rajtad áll címmel.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy egy magyar zenekarnak milyen nyelven kellene énekelnie. Én személy szerint mindig olyan zenekarokban tevékenykedtem, akik fontosnak tartották, hogy magyar közönségnek magyarul énekeljen. De megértem azokat is, akik azt az elvet vallják, hogy a rock, a metal, de még a pop mindenféle irányzata is eredetileg angolszász műfajok, így ezek a zenék legjobban angolul szólalnak meg. Különösen, ha az országhatáron kívül is fel szeretnék magukra hívni a figyelmet. Azt már kicsit furcsábbnak érzem, amikor egy magyar ember azt mondja, azért ír angolul, mert úgy tudja jobban kiadni magából a gondolatait.
Az én angoltudásom messze van ugyan a tökéletestől, de talán nem csak emiatt tudom nehezen elképzelni, hogy valaki ne az anyanyelvén tudja legjobban kifejezni magát. Jó példa erre Jamie Winchester, aki már legalább húsz éve Magyarországon él, úgy beszél magyarul, mint te vagy én, a dalszövegeit mégis angolul írja. És mint lenyilatkozta egyszer, nem azért, mert úgy jobban hangzik, hanem mert az anyanyelvén tudja igazán jól megfogalmazni a gondolatait.
Nem tudom, hogy az Asphalt Horsemen milyen okból kezdett angol dalszövegeket írni, de kimondottan jól állt nekik. Az angol szövegeik semmivel nem voltak rosszabbak, mint most a magyarok. Sőt, most kifejezetten furcsán szólnak Lőrincz Karcsi szájából nemcsak az eredetileg angol nyelvű dalok, de úgy általában az Asphalt Horsemen nóták. Sokadik hallgatásra viszont meg lehet szokni. Sőt, most már egyáltalán nem zavarja a fülem, hogy az It's a shame, such a shame strófa helyett azt hallom: Élj, újra élj!
Az Asphalt Horsemen nem mellesleg Fonogram-díjas zenekar, 2017-ben a "Brotherhood!" vitte haza az év hazai hard rock vagy metal albuma díjat, nem érdemtelenül. A maga műfajában világszínvonalút alkottak a srácok. És ezt a hagyományt folyatja a "Halld, amit mondok!" album is. Öt bitang erős új dalt sikerült összehozni az új lemezre, a négy régi nóta pedig már korábban is bizonyított, és ha megszokja az ember, magyarul sem szólnak rosszul. Zeneileg semmiképp.
Ami "negatívumként" felhozható, hogy elsőre furcsán hangzik ez a műfaj magyarul, de csak a megszokás miatt. Természetesen ez valójában nem nevezhető negatívumnak, csak át kell állítani a fülünket, és az agyunkat a másfajta megszólalásra. Talán kicsit több új dalt elviseltünk volna még. De érthető a törekvés a régi nóták magyar nyelvű megjelenítésére. És amúgy is szívesebben hallgat az ember öt új, és négy régi jó nótát, mint öt jó, és négy töltelék újat, amin érződik, hogy csak kényszerből kerültek fel a lemezre.
Ha mégis kellene mondanom egy úgymond töltelékdalt, akkor a Minden pofonnak megvan a helye nevezhető annak. Ez sem olyan rossz, egy csak új számokat tartalmazó albumon, ahol valóban vannak tölteléknóták, valószínűleg nem is sorolnám ebbe a kategóriába. De az előtte levő, és az utána következő négy-négy új és régi számhoz képest talán kicsit kevésbé élvezetes.
Az album az általában szokásos módon, az egyik legerősebb darabbal, a Még lélegzellel indul. Ami nálam még talán ennél is ütősebb, az a már említett Eltékozolt idők, ami ha angolul szólna, még a Black Stone Cherry életművében is előkelő helyet foglalna helyett, ha ők írták volna. És ezt nem úgy értem, hogy ez egy BSC koppintásnak hallatszik, hanem egyértelműen dicséretnek szántam.
A magyarosított régi dalok a következők: Te vagy a levegő (Thank You), A mának élj! (Seize The Day), Gyerünk! (Ride On), Rajtad áll (Wasting Time) Ezekről sok mindent nem érdemes írni, hiszen régi ismerősök, csak magyar szöveget kaptak.
9/10
