Jókat szoktam nevetni, mikor egy kívülálló - a témában amúgy teljesen inkompetens személy - azt próbálja bemagyarázni nekem, hogy a death metalhoz semmilyen zenei képzettség nem kell, csak összevissza zúznak a hangszereiken és kész, ezt ők is meg tudnák csinálni, stb, stb. Oké, azt még elismerem, hogy a halálhörgés elsajátításához nem kell mondjuk tíz-húsz évig énektanárhoz járni, de nem árt tudni, hogy egyes death metal bandák rendkívül magas hangszeres tudás birtokában vannak, és ezt dalaikban előszeretettel meg is villantják.
A stílus egyik alstílusában dolgozó, úgynevezett technikás death metal bandák meg aztán még inkább kidomborítják ezt a képességüket, eszméletlen magas fokú zenei komplexitást és virtuozitást prezentálva. Minden elismerésem e zenekaroké, akik hatalmas energiákat, illetve vég nélküli gyakorlást beleölve, egy amúgy rendkívül csekély számú hallgatósághoz szólnak. Amúgy meg visszatérve a halálhörgéshez: meg lehet próbálni utánozni azt. Sok sikert kívánok hozzá!
Míg régebben a stílus brutalitása fogott meg leginkább, mai fejjel viszont nagyon fontosnak tartom a jól memorizálható, fogós, és nem utolsósorban technikás témákat is. Nem követem már annyira a színteret, mint anno, de kíváncsiságból azért fél szememet még rajtatartom az értékesebb formációkon. Tulajdonképpen a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején volt a death metal fénykora. Akkoriban még valamelyest divatosnak is számított a stílus. Nyilván ma már nem kapnak akkora hírverést az újabb bandák, így nehezebb is a dolguk a kiugrásra.
Az Origin azon bandák közé tartozik, melyekben minden olyan jellemvonás megtalálható, amit szeretek a death metalban: fogós, karakteres riffelés, technikás dobolás, komplex témavariálgatás. Nem mondom, az ének egy idő után fárasztóvá válhat, de ez sajnos a műfaj egyik gyenge pontja, amit maximum instrumentális zúzdák beépítésével lehetne kiküszöbölni. A sima halálhörgést amúgy afféle grindos károgással felváltva adagolják, ami azért ad némi változatosságot a vokál terén.
Az "Abiogenesis: A Coming Into Existence", az ikonikus amerikai Origin legújabb dobása, mely bizonyos korábbi (1990-1996) kiadatlan dalaik újrafelvett verzióit rejti magában, egészen pontosan tizenkettőt. A számok egészen rövidek, ám változatosak, egyáltalán nem fárasztják le az embert. A lemez játékideje is mindössze huszonhét perc körüli. Ettől függetlenül minden fontos és értékes momentum megtalálható bennük, mely a zenekar sajátossága. A lemez hangzása erőteljes, tiszta, én egy kis dögöt még belecsempésztem volna a dobok terén.
A nyitó Insanity indusztriális kezdése, egy markáns riff és középtempós témázgatás után grindos zúzdába csap át, majd egy visszalassulást követően a gitárszóló kápráztat el bennünket (és a dobos szinte végig fáradhatatlanul nyomatja a kétlábgépet, zseniális a fickó). Tovább is van, mondjam még? Ez esetben teljesen felesleges kielemezgetni egyenként a dalokat. A további szerzeményeket is csak felmagasztalnám, hasonlóképp felvázolva az összetételüket, a negatívumokat erősen mellőzve. Ami még érdekes lehet, hogy most hallottam először a bandáról, pedig régi motorosoknak számítanak a szakmában. Ezt persze nem negatívumként hoztam most fel, hanem azért, mert máris egy újabb rajongót avattak személyemben ezzel a lemezzel.
Mindenképpen fontos elvonatkoztatni attól, ha egy bizonyos stílusirányzat nem kimondottan a kedvencünk, csak érintőlegesen foglalkozunk vele. Nálam ez maximálisan érvényesül, hisz csak elvétve hallgatok death metalt, ám ettől függetlenül el kell ismerni annak minden pozitívumát. Egy biztos: ha kedvet kapok egy kis technikás death metalhoz, az Origin az elsők között lesz, akinek a lemezeire fogom pörgetni a már régóta nem létező hajzuhatagomat, és tovább koptatni a bundokat a léggitáromon.
Az "Abiogenesis: A Coming Into Existence" az Agonia Records gondozásában jelent meg 2019. május 3-án. Sok mindent leírhattam volna még a kritika kapcsán, mondjuk a zenekar előéletéről, a tagok személyét illetően, de a célom most az volt, hogy bemutassam a banda rendkívüli zeneiségét, így rávezetve az olvasót az együttes munkásságára. Technikás halálmetalra fel! A csalódás kizárt!
8,5/10
