Jó párszor hangoztattam már, miszerint rengeteg szürke, unalmas tucatprodukció jön ki mostanában és nagyítóval kell keresgélni az értékes, kiemelkedő, nagyszabású lemezeket, melyek nem csak egyszer-kétszer kéredzkednek be a zenelejátszóinkba, hanem becses pozíciót foglalnak el a lemezgyűjteményünkben, illetve számítógépen tárolt digitális zenefájljaink között. Ámde újfent mintha kezdene megváltozni ez a nyomasztó tendencia, hiszen egyre több kiváló korong lát napvilágot.
A Corrosion Of Conformity basszusgitárosa, Mike Dean nem ül a babérjain: az anyazenekara mellett egy másik projektben is érdekelt, melyben Mike mellett Erik Sugg - gitár (Demon Eye), Doza Hawes - dob (Mega Colossus) és Brenna Leath - ének (Hell No) egyesítette erőit. A banda Raleigh városában működik, és afféle heavy/doom muzsikát dörgölnek az orrunk alá. Én a C.O.C. és a Lucifer keverékeként tudnám leginkább körbeírni a Lightning Born által képviselt stílusirányzatot.
A formáción leginkább Mike Dean miatt akadt meg a szemem, mivel a C.O.C.-ben művelt húrbűvölése mindig is levett a lábamról, meg egyébként is nagy rajongója vagyok a bandának. Először halvány fogalmam sem volt, milyen vonalon is nyomulhat a banda, de amikor meghallottam a nyitó Shifting Winds című tételt, hát hogy is mondjam, maximális elégedettség lett úrrá rajtam, nagy örömmel szembesültem a vastag, analóg hangzással és a Sabbath-os riffekkel.
Nem mondom, hogy a C.O.C. "Wiseblood" című lemeze után megjelent dolgaik nem tetszettek, de az újra Pepper Keenannel felvett "No Cross No Crown" sem tetszik annyira, mint ez a korong. Nem kimondottan ugyanaz a vonal, ám rengeteg a kapcsolódási pont, a hangzás is nagyon hasonló a C.O.C.-lemezeken már megszokotthoz. Lehet hogy szentségtörés, ám Brenna Leath énekhangja is jobban tetszik, mint mondjuk Pepperé a legutolsó C.O.C.-lemezen.
Mike még mindig a régi: ízes, játékos basszusgitározása most is élményszámba megy, a fickó egy zseni, a színpadon is süt róla, hogy a basszusgitár a mindene, valószínűleg még a klotyóra is viszi magával. Ő már önmagában garancia a minőségre, de a Lightning Born többi muzsikusa sem alibizik: a gitárriffek gyilkosak, a dobtémák ötletesek. Az énekes csaj hangja pedig tökéletesen illeszkedik mindehhez.
A zene amúgy tisztára hetvenes évekbeli hangulatot áraszt, amire a vastag, analógos hangzás még inkább rátesz egy lapáttal. A már említett Shifting Winds olyan, mintha egy kiadatlan Mood-dal lenne, engem totál rájuk emlékeztet: szinte látom lelki szemeim előtt a Füleki/Hegyi párost, ahogy nagy terpeszben tolják ezeket a riffeket. A Renegade már kissé tempósabb, itt már inkább a heavy rock témák érvényesülnek. Majd az ezt követő Silence egy hatalmas Sabbath-szerű riffel nyit, a folytatás pedig totál C.O.C.: egyszerűen nem tudnak hibázni, minden lefogott hang tökéletesen a helyén van, könnyedén magához láncolja az embert ez a feelinges heavy/rock/doom.
A negyedik tételnél (You Have Been Warned) már teljesen készen voltam: egy kicseszett jó dal, írhatta volna akár a Led Zeppelin vagy a Black Sabbath is a hőskorban. A lemez ötven perc hosszú, és tizenegy eszement király szerzeményt tartalmaz. Egy másodpercig sem lankad az ember figyelme, ezek a dalok bivalyerősek, változatosak, lehengerlőek.
A "Lightning Born" című album 2019. június 21-én jelent meg a Ripple Music gondozásában. A legutolsó C.O.C.-lemez ehhez képest bolhafing, viszont ha szereted a "Deliverance" és a "Wiseblood" című korongjaikat, valamint a hetvenes évek zenei világát favorizálva telnek napjaid, főleg a Black Sabbath/Led Zeppelin-albumaidat pörgetve, ne habozz beszaladni egy lemezboltba és megvenni ezt a zseniális alkotást, mondjuk vinylen! A pontszámom bizony egy kövér tízes.
10/10
Fotó: Ken Trousdell
