A hatvanas évek közepén létrejött formáció fenekestül felforgatta a rockzene világát. Számos botrány övezte koncertjeik pedig szintén hozzájárultak ahhoz, hogy örökre megjegyezzük e nevet: The Doors. A karizmatikus frontember mellé felsorakozott jazz-, valamint blueszenéből táplálkozó hangszeresek által feljátszott örök érvényű mesterművek még mindig lázba hozzák mind a rockzenével csak most ismerkedőket, mind pedig a csapaton szocializálódott idősebb korosztályt.

10. Touch Me

A negyedik nagylemezükön ("The Soft Parade") helyet foglaló dal, a Touch Me kissé szokatlan stílusban íródott, mármint a korábbi albumaikon már megszokott vonalhoz képest. Ezen a lemezen fúvós hangszerekkel színesítve próbáltak egy kis újítást belevinni a dalokba, melyet a fanatikus Doors-rajongók nem vettek jó néven, mindenesetre a színesítés pozitív reakciókat is eredményezett. A Touch Me egy lendületes, életvidám, óriási Doors-sláger lett végül.

9. Five To One

A "Waiting For The Sun" albumon szereplő Five To One egy vad, kemény basszustéma dominálta menetelés, hipnotikus atmoszférája magával rántja az embert a The Doors végtelen univerzumába. A koncertjeiken anno transzjellegű állapotokat idézett elő a közönség körében.

8. Alabama Song (Whiskey Bar)

A The Doors egyik legismertebb slágere az első nagylemezükön megjelent Alabama Song (Whiskey Bar), mely nem saját dal, hanem egy Bertold Brecht/Kurt Weill-szerzemény, ami annak ellenére, hogy a The Doors stílusától eléggé távol álló keringőszerű nóta, mindenképpen sikeresként könyvelhető el.

7. L.A. Woman

Az L.A Woman a hatodik nagylemezük címadó tétele. A banda korábbi rockos, jazzes korszakát itt már felváltotta egy amolyan bluesos megközelítés: ez a korong már nagyrészt a blues jegyében fogant. Az L.A. Woman szintén a zenekar egyik előkelő helyet megillető szerzeménye: a rock and roll és a blues keverékeként aposztrofálható dal felhőtlen játékossága szintén kitörölhetetlen momentum.

6. When The Music's Over

A When The Music's Over a banda második, "Strange Days" című lemezén utolsóként felcsendülő szerzeménye. A dal tizenegy perc hosszú, és kiválóan keveredik benne minden olyan elem, ami a The Doors sajátossága: jazz, blues, rock, egy kis pszichedelia, valamint jammelgetés.

5. The End

A zenekar pszichedelikus, elszállós szerzeménye, a The End a banda első albumának záró tétele. A tizenegy és fél perces dal leginkább arról híresült el, hogy az énekesük, Jim Morrison beleszőtt a dalszövegbe egy trágár sort, ami annak idején óriási botrányokat kavart: TV-fellépéseik alkalmával kötelezték őket a szöveg megváltoztatására, melyet Morrison nem igazán akart betartani, újabb balhékat kiváltva ezáltal.

4. Riders On The Storm

A Riders On The Storm a zenekar könnyedebb, jazzes vonalát erősíti. A banda billentyűse, Ray Manzarek zongorajátéka által elővezetett dal elképesztő zeneiségről tesz tanúbizonyságot: vadabb oldaluk ellensúlyozásaként harmonikus nyugalmat árasztó dal, kiváló relaxáció-forrás. A Riders On The Storm a hatodik és egyben utolsó - Jim Morrisonnal rögzített - nagylemezükön ("L.A. Woman") szerepel.

3. Roadhouse Blues

Az ötödik The Doors nagylemez, a "Morrison Hotel" nyitó tétele, a Roadhouse Blues is a zenekar legismertebb és legtöbbet játszott szerzeményeinek egyike. Ez a dal szintén a keményebb, vadabb oldalát képviseli a The Doors munkásságának. Kiválóan ötvözték amúgy a lágy, jazzes játékosságot a kemény blues-, és rocktémákkal.

2. Break On Through

A Break On Through című daluk, mely szintén a debütalbumukon szerepel, talán a második legismertebb Doors-szám. A dal zsenialitása mellett köszönhető ez még többek között annak is, hogy az 1991-es keltezésű, a zenekarról készült film egyik betétdalaként funkcionál, melyből videoklip is készült a filmből összeollózott jelenetek segítségével. A Break On Through egy energikus, tesztoszteron-cunami, mely valószínűleg örökre beékelődött a The Doors-rajongók szürkeállományába.

1. Light My Fire

A The Doors talán legismertebb és legnagyobb slágere a Light My Fire című dal, mely 1967-ben három hétig vezette a Billboard Hot 100-as listát, és melyet a mai napig előszeretettel játszanak a rádiók. E szerzeményük a bemutatkozó lemezükön kapott helyet, és hossza miatt kissé megnyesve került a rádiókba: az eredeti közel hét percét mindössze három percbe sűrítették. A dal közepén található instrumentális jammelés jellegű betétet vágták ki belőle, így varázsolva potenciális slágerré.