Rozsdagyár

EQUILIBRIUM - Renegades (2019)

2019. augusztus 26. - Felicium

69127951_490336241745875_7041869954357919744_n.jpg

"Renegades" címmel augusztus 23-án jelent meg a német Equilibrium hatodik lemeze. A csapat majd húsz évvel ezelőtt egy teljesen más stílusban kezdett, mely inkább volt folk/pagan metal német nyelven. Ehhez képest most már közel teljesen angol nyelvű tízdalos album érkezett tőlük, mely talán kicsit túlságosan is nyit a modern, populáris zenei elemek irányába.

Az első tétel egyben a címadó, Renegades - Lost Generation. Ez volt időben a legelső dal, melyet megismerhettünk a lemezről és talán az a szerzemény is, mely a legjobban mutatja, hogy most mit is játszik a német alakulat. Van benne hörgés, zúzás, de ugyanakkor a lehető legdallamosabb és persze bővelkedik samplerekben is. Egyértelműen jó választás nyitásnak, mert be tudja húzni a hallgatót. A Tornado az eddig megteremtett hangulatot hivatott tovább vinni, valamint fokozni. Folkos elemek, középtempó és dallamos, már-már túlságosan is rádióbarát refrén jellemzi. Az alap téma itt is olyan, mely könnyen meg tudja fogni az embert.

Ezúttal emelünk a tempón és egy szintén dallamcentrikus dal következik, mely egyébként az egyetlen nem angol nyelven íródott szöveggel rendelkezik. Valamiért egy német nyelvű számot is elhelyeztek, mely bár nagyon nosztalgikus, nem teljesen érthető, hogy ez az egy mégis miért nem lett angol. Ezt követően szintén egy már előre megjelentetett tétel, a Path of Destiny, mely a The Butcher Sisters-szel közösen készült. Zeneileg egyáltalán nem lóg ki, de ének szempontjából a rapbetét teljesen indokolatlan. Ha egyébként valaki nem ismerné őket, az nem véletlen, ugyanis egy német rap és metal(?) formációról van szó. Eleve nem értem, hogy egy angol dalba miért rakunk bele egy versszakot, mely másik nyelven íródott.

A Kawaakari a szokásos receptet követi, zúzda versszak után tiszta énekes refrén, az egész pedig megfűszerezve némi folkos gitárdallammal. Szintén jól eltalálták az egyensúlyt a kettő között. Ami nagyon meglepett, az viszont a The Hooters klasszikusának, a Johnny B-nek az átdolgozása. Emeltek kicsit a tempón és lecserélték az akusztikus hangszereket, ami alapvetően jót is tesz a dalnak. Emellett egy kis súlyt is vittek bele, de túlzásba sajnos nem igazán estek, pedig megnéztem volna egy metalosabb verziót.

A megjelenés után nem sokkal adták ki a legutóbbi videoklipet, ami a Final Tearhez készült. Nos minden gondolkozás nélkül ki merem jelenteni, hogy az album legerősebb és legsúlyosabb tételéről beszélünk. Olyannyira metal ez a dal, hogy kicsit ki is lóg már a koncepcióból, mintha nem ide íródott volna, csak belehelyezték, mert amúgy egy remek szám.

Hype Train az album második és egyben utolsó tétele, ahol vendégénekest is alkalmaztak. Ez esetben sem egy ismertebb személyhez nyúltak, ugyanis az énekesnő Julie Elven volt, akinek nem túl sok szerep jutott, de végre nem azaz érzésem, hogy bele lett valamiért erőltetve az ő saját része, mint a már fentebb említett The Butcher Sisters, ugyanis itt jól fel volt építve hozzá a dal és ő kapta a refrént, melyet teljesen jól hozott.

Legvégére maradt a Rise of the Phoenix képében a leghosszabb szám a maga hét percével, mely egyben, ha választani kellene, akkor is a legjobb lezárás lenne a tíz dal közül. Az első két percben a zene dominál, már kezdett felcsillanni a szemem, hogy talán egy jól megírt instrumentális befejezésről van szó, de azért az énekkel együtt is jónak mondanám.

Összességében vannak olyan hibái az albumnak, melyek már túlságosan a lágy irányba viszik, mégis akadnak bőven olyan pillanatok is, amikor majd leszakad az ember nyaka, hogy követni tudja a történéseket, sőt olyan dalt is találni a lemezen, ami egy az egyben a régi 8-10 évvel ezelőtti Equilibriumot juttatja az ember eszébe.

Persze az irány és a stílus nem szabad, hogy meglepő legyen, hisz amióta szinte 100%-ban angol nyelvre váltottak, azóta a zene is lágyult. Valahol ez is érthető, de azért kicsit több folkot, több metalt és duplázót elbírna azért a lemez. Ennek ellenére nem lehet rosszul sikerültnek elkönyvelni az albumot és ha a diszkográfiát nézzük, akkor abszolút bele is illik a sorba és valahol várható is volt egy ehhez hasonló korong. 

8/10

equilibrium_3.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6215019352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása