Ha bármilyen death metallal kapcsolatos lemezismertetőt mondjuk tizenhárom éves koromban kellett volna megírnom, bizony az egekig magasztaltam volna az összes death/grind banda lemezét. Anno a lázadás szinonimájaként funkcionált számomra a death/grind stílusirányzat, és egyáltalán nem volt rám jellemző a válogatósság: nagykanállal habzsoltam az összes létező halálmetal banda anyagát, mely a kezem ügyébe került. Akkoriban nem létezett számomra ennél csodálatosabb dolog.
Azóta viszont eltelt nem kevesebb, mint huszonhét év: nekem is csiszolódott, szélesedett a zenei ízlésem, befogadóbbá, ám kritikusabbá is váltam az idők folyamán. A széles látókör nyilván magában foglalja azt is, hogy a death/grind stílusirányzat továbbra is bekéredzkedik a lejátszómba, de ezúttal már nagyon nem mindegy, hogy mivel is terrorizálom a saját, illetve a szomszédom hallójáratait (mondjuk az utóbbiban nem vagyok annyira biztos).
A 2007-ben alakult, Baltimore városában működő Visceral Disgorge (Travis Werner - ének, Steve Miles - gitár, Eric Little - basszusgitár, Charlie Marvel - gitár, Billy Denne - dobok) zúz, mint az istennyila, de szerencsére azért nem elégednek meg ennyivel a srácok: írtak karakteres, emlékezetes témákat is az albumra. A lemezborító kimondottan tetszik: amolyan tipikus death metal mestermű. A dalok pedig szintén jól megkomponált, változatos, atomsúlyos és kíméletlen szerzemények. Összességében minden a helyén van: a harmincperces játékidő éppúgy telitalálat, mint a dalok nívója vagy éppen a lemezborító szépsége.
A death metalt érteni kell: a kőkemény zúzás és a zsigeri halálhörgés egyvelege mögött azért megbújik némi zeneiség is. És itt van a kutya elásva: akik megrettenek a műfaj fagyos, rideg érintésétől, azokat már hiába is próbáljuk győzködni a death/grind stílus szépségét illetően. Én amikor nagyon belemerülök a hangszeresek által prezentált zenekomplexumba, szinte el is feledkezem a vokális témákról.
Amit viszont hiányolok, azok a gitárszólók. Azonban ez már csak amolyan szőrszálhasogatás - nézzétek el nekem, hisz kritikus vagyok vagy mi. Viszont holmi marginális szempontok nem fognak eltántorítani a dicsérettől; van potenciál a bandában az egyszer biztos. A formáció debütalbuma egy 2009-es demót követően 2011-ben jelent meg "Ingesting Pudridity" címmel. A felállás valamelyest módosult az évek során, és sajnos egy haláleset is beárnyékolta a zenekar működését.
A dobos mindvégig óriási vehemenciával csépeli a cájgot, egész kiváló témákat üt. A gitárosok pedig szanaszét gitározzák, illetve riffelik a dalokat. Az énekes talán a leggyengébb láncszem az egyenletben: az ő vokális teljesítménye lehetne picivel változatosabb is, de ez legyen a legnagyobb bajom a lemezzel. Az anyag egész jól megdörren: a kiváló stúdiómunka teszi fel végül a pontot az i-re.
A Visceral Disgorge "Slithering Evisceration" című lemeze 2019. szeptember 13-án jelent meg az Agonia Records gondozásában. Death/grind rajongók, irány a lemezbolt! Az anyag vinylen is kapható, lehet gyönyörködni a fizikai formátumban. Sercegjen az a tű, vérezzenek azok a hangszálak, roppanjon az a nyakcsigolya!
8/10
