Melyik rockzenei stílusirányzat merít leginkább a horror tematikából? Hát persze, hogy a death metal. A madridi Undead is egy horrormániás formáció; mondhatni az egész koncepciójuk erre a kultuszra épül. Én személy szerint ritkán nézek horrorfilmeket: utoljára kamaszként voltam hajlandó rendre befosatni magam ilyen jellegű mozgóképsorokkal. Death metalba ágyazva viszont bármikor beveszi a gyomrom a horrort. Meg aztán inkább énekeljenek mondjuk vérről és belekről, mint a rágógumiról…
Ej, de élveztem anno Cannibal Corpse-pólóban feszíteni az utcákon, megbotránkoztatva ezzel a konzervatív neveltetésű embereket. Egy szép napon aztán arra vetemedtem, hogy egy diszkóban (rögtön megmagyarázom: kétszintes szórakozóhely, rockklub alul, diszkó felül) összekentem magam a saját véremmel és így vonultam végig a tömegen, fennakadt szemekkel. Természetesen a jelenlévők majd összeszarták magukat, míg egy jól megtermett biztonsági ember ki nem hajított a francba. Fiatalság, bolondság.
Ma már maximum csak festékekkel kenem össze magam (szakmai ártalom), a vértől pedig irtózom (amíg csak énekelnek róla, addig semmi gond). A fantázia szülte horrorsztori valahol még izgalmas is, de a véres valóság már nem annyira (régen például jópofa dolognak tartottam a Brujeria "Matando Gueros" lemezének borítóját, ma viszont már képtelen vagyok ránézni). Szerencsére a spanyol Undead nem ijesztget minket ilyesmikkel.
A dalokról: a Haunted By Hate nyitja a sort: felsőkategóriás old school death metal, sodró lendület, dinamikus hangzás, húzós riffek, feszes ritmusszekció. A Masters Of Mankind egy reszelős gitártémákkal operáló, csuklóból kirázott death/thrash szerzemény. A Sin & Death lassú, sötét, doomos kezdése elég hamar átvált egy zúzósabb irányba, sajnos. Én a dal elején bevezetett résznek nagyobb teret engedtem volna. A Santa Muerte lendületes és kíméletlen darab, melyben egy Entombed- vagy Dismember-szerű téma üti fel a fejét.
Egyetlen negatívumot tudok felemlegetni az albummal kapcsolatban, ami nem más, mint a gitárszólók túlságosan éles, fülbántó hangzása: minden más királyul szól az albumon, de ezeket rendesen elba..ták (valószínűleg szándékosan). A frontember hangja tipikus old school death metalos: a műfaj megjelenésekor még nem volt jellemző a pincemély hörgés; az Undead énekese is a régi idők szellemében fogant vokált nyomatja.
Senki ne számítson nagy meglepetésekre: hoznak egy bizonyos szintet, nincsenek sem gyenge, sem pedig kiemelkedő darabok az albumon. Kissé több változatosság nem ártott volna, ezért is pontlevonás jár. Debütalbumnak viszont nagyon is korrekt (a nagylemezt két EP előzte meg: "Blood Enemy" - 2015, "Redemption" - 2016). A formáció (V. Repulse - gitár/ének, A. Von Hell - gitár, J. Surt - basszusgitár, Matt de Vallejo - dobok) 2013-ban jött létre.
Szóval, adott egy old school death metal anyag jó hangzással (a gitárszólókat leszámítva), korrekt dalokkal, megfelelő játékidővel (harminchárom perc). A halálmetal-rajongók és a horrorimádok biztosan megtalálják majd a számításukat az Undead lemezét illetően. Az "Existential Horror" a Godz Ov War Productions gondozásában jelent meg 2019. november 2-án. Tökéletes karácsonyi hallgatnivaló annak, aki már nagyon unja a Whamtől a Last Christmast.
8,5/10
