Nehéz komolyan venni egy zenekart úgy, hogy egy másik banda nevét és lemezcímeit parodizálja. A 2006-ban alakult amerikai Cannabis Corpse zenéje viszont egyáltalán nem vicces, sőt, nagyon is komoly, viszont csekély rá az esély, hogy a vicceskedő külcsíntől elvonatkoztatva bármiféle esélyt adjunk a bandának. Jómagam egészen mostanáig egyáltalán nem is foglalkoztam velük (hogy őszinte legyek: nem sokat veszítettem ezzel).

Először meglepődtem azon, hogy a muzsika, melyet játszanak, nem annyira komolytalan, mint a zenekar arculata, azon viszont egyáltalán nem, hogy komoly minőséget sem igazán képvisel. A parodizálást leszámítva az egyéniségnek még halovány pislákolását sem érzékeljük, a dalszerzési képesség tekintetében is jócskán van még mire rágyúrnia a vadkenderfüstbe burkolózott amcsi halálmetal brigádnak.

A "Nug So Vile" a banda immáron hatodik sorlemeze, melyen bár akadnak egészen jó témák is, ám ezek száma egészen minimálisra redukálódott; összességében nagyon unalmas és mondhatni, amolyan semmitmondó az anyag. Ahhoz, hogy komolyan vegyük a Cannabis Corpse-t, ennél azért többet kellene felmutatniuk; sajnos ez így nagyon kevés.

A lemez harminchat perc hossza viszont mindenképpen pozitívumként könyvelhető el: nem nyújtják sokáig az amúgy is teljesen feleslegesen elkészített rétestésztát. Ami szintén a zenekar érdeme, az a hangszeres tudás: nem mondom, hogy hatalmasakat villantanának a srácok, de érezni, hogy zenélni azért tudnak. Ha a dalírás is legalább ennyire menne nekik, akkor egy rossz szavam nem lenne.

A zenekarban többen is megfordultak már az évek során, jelenleg a következő felállás teszi ki a Cannabis Corpse tagságát: Phil "Landphil" Hall - gitár/ének, Josh "HallHammer" Hall - dobok és Adam Gulliams - gitár. A Blasphemy Made Hash című dalban pedig Brandon Ellis (The Black Dahlia Murder) gitáros vendégszerepel.

A "Nug So Vile" koszos, nyers hangzása sem igazán nyerte el a tetszésemet, de ez kevésbé zavaró; sokkal inkább az ütős dalok hiányoznak innen. Sajnos a lemez úgy elmegy mellettem, mint egy japán Sinkanszen-gyorsvonat. Van potenciál a bandában, hisz mint mondottam volt, vannak az anyagon egészen pofás ötletek is, de valamilyen okból kifolyólag nem igazán vitték túlzásba ezeket (talán a zenekar komolytalan arculatához nem illenek igazán komoly, nívós dalok?).

Egészen biztosan vannak olyan emberek, akik nem keresnek a death metal mögött sem komoly mondanivalót, sem pedig magas fokú kompozíciókat; ők biztosan nagyokat zúznak majd az anyagra, jókat nevetnek a lemezborítón, a számcímeken és a dalszövegeken. Vannak viszont olyan death metal-rajongók (például jómagam is), akik a műfajt ennél sokkal többre tartják és nem elégednek meg ennyivel.

A stoner/death metal formáció hatodik nagylemeze a Season Of Mist gondozásában jelent meg 2019. november 1-én. Sokkal többre lennének képesek a srácok; a kérdés csak az, hogy nem szándékos koncepció alapján marad-e el a minőség...

7/10