A Spikerot Records-tól a szerkesztőségünkbe érkező, illetve az általam eddig prezentált promóik alapján kijelenthetem, hogy az olaszországi lemezkiadó abszolút garancia a minőségre. A súlyos, extrém underground metalzenekarok istállójaként funkcionáló Spikerot általában kiváló anyagokkal szokott bombázni minket.

Aki az underground-mozgalom elkötelezett híve és rajong a súlyos, sötét muzsikákért, érdemes böngésznie a lemezkiadó katalógusából. Jómagam pedig alig várom, hogy írhassak egy-egy újabb lemezről, melyet tőlük kapunk. A legújabb kiszemeltem, a 2016-ban alakult doom/sludge vonalon mozgolódó Zolfo nevű súlyosság (Dave - ének, Nicolò - gitár, Fabrizio - gitár, Saverio - basszusgitár, Piero - dobok). A formációnak ez a bemutatkozó nagylemeze és nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a korong annyira jól sikerült, hogy esélyes a szerkesztőségünk év végi toplistás kedvencei közé.

Nem igazán érdemes számonként elemezni az albumot, ugyanis kétszeri végighallgatás után is csak azt tudom mondani, hogy egyfajta transzcendentális élményben volt részem: az anyag olyannyira hipnotizálja az embert, hogy teljesen egybefolyik az egész lemez (nem negatív értelemben) és amikor véget ér, akkor nyakon kell önteni a hallgatót egy vödör hideg vízzel, hogy magához térjen a kábulattól.

Még mielőtt az elfogultság áldozatául esve elkövetném azt a hibát, hogy túlfényezem a lemezt, el kell, hogy ismerjem, vannak azért hiányosságai is az albumnak: néha azért egy kissé leül a hangulat, ám ezek a dolgok olyannyira nem számottevőek, hogy felesleges is erre pazarolni a továbbiakban a szót. A lemez nem tökéletes, de nagyon közel jár hozzá.

Az atmoszferikus megközelítésű monumentális doom/sludge szörnyeteg bivalyerős gitárriffjei, hipnotizáló jellegű szerzeményei engem a Shrinebuilder nevű egylemezes szupergroup zenei vonalára emlékeztetnek, akiket egyébként szintén nagyon kedvelek, szóval ez a párhuzam tulajdonképpen csak erősíti a zenekarral kapcsolatos szimpátiámat.

A lemez egyes tételei a doom/sludge stílus mellett teret engednek a noise-rock zenei elemeknek is, de csak módjával. A Zolfo sötét hangulatú szerzeményei nem rántják magukkal a hallgatót a depresszió állapotába, sokkal inkább erőt meríthetünk belőlük: pozitív energiákkal töltik fel az embert. Életem egyik legnagyobb élménye egy Shrinebuilder-koncert volt, és mivel ők sajnos már szétszéledtek, így ha szeretnék egy hasonló jellegű koncertélményre szert tenni, akkor ehhez bizony a Zolfo lehet a legjobb választás.

Az öttagú olasz doom/sludge formáció bemutatkozó lemeze, a "Delusion Of Negation" 2020. január 24-én jelenik meg a Spikerot Records gondozásában. Az albumot a súlyos, sötét muzsikák kedvelőinek, valamint a Shrinebuilder zenekar első és egyetlen korongját már ronggyá hallgatóknak ajánlom. A Zolfo egy monumentális doom/sludge szörnyeteget szabadított a világra. És milyen jól tette.

9/10