Ha már thrash metalról van szó, akkor bizony még itt lebeg a szemem előtt, illetve a hallójáratomba ékelődve a görög Suicidal Angels legutolsó albuma (lemezkritikánk ITT olvasható), mely egy olyannyira megingathatatlan és lehengerlő thrash metal mérföldkő lett, melyet kötve hiszem, hogy mostanában bármely hasonló stílusbeli formáció überelni tudna (idén egyébként a Suicidal Angels Magyarországra is ellátogat a Rockmaraton-fesztivál keretein belül).
A legjobb, legütősebb recept egy thrash metal zenekar esetében, ha egyrészt a riffek kegyetlenül hasítanak (lehetőleg kettő darab hathúros által) a gitárszólók többnyire a dallamos és fülbemászó vonalat viszik, valamint a dobos precíz, technikás kalapálása és a basszeros fegyelmezett játéka egyaránt megalapozza a banda ütőerejét. Persze mindezt lehetőleg minél változatosabb módon prezentálva, ha lehet.
A Bonded, bár nem üti meg a Suicidal Angels által igen magasra felrakott lécet, ám ott settenkedik valahol a közelében. Nem érzem azt a lúdbőrözést, amit a SA esetében, de meg kell valljam őszintén, hogy ez nem is igazán az a fajta lemez, amely ezt az érzést hivatott kiváltani. Sokkal inkább egyfajta headbangelős, léggitározós, rengeteg energiát felszabadító muzsika.
Már az első meghallgatás alkalmával éreztem, hogy egy rendkívül erős anyaggal van dolgom. Nincsenek a lemezen fárasztó, erőltetett részek, jól kidolgozott, változatos és ötletgazdag végeredmény született a Bonded műhelyében. Lehet, hogy csak én érzem így, de talán ez az egyik olyan stílusirányzat jelenleg a metal műfajon belül, amelyik nem fossa magából szüntelen az újabb és újabb zenekarokat (sokkal inkább a kevesebb, néha több elv érvényesül).
Az tiszta sor, hogy az Overkill énekese, Bobby "Blitz" Ellsworth és a Kreator volt basszusgitárosa, Christian "Speasy" Giesler is szerepel a lemezen, méghozzá a Rest In Violence című dalban (talán Bobby hangja teszi, de totál Overkilles lett a végeredmény), ám néha volt olyan érzésem, mintha Max Cavalera és Kirk Windstein is énekelne a korongon (helyenként olyannyira más fekvésű a vokál, mintha nem is ugyanaz az ember énekelte volna fel a dalokat).
Itt van példának okáért a No Cure For Life, mely sokkal inkább sludge, mint thrash metal: még az énekhang is totálisan a Crowbar frontemberére, Kirk Windsteindére hajaz. Aztán itt van még a Where Silence Reverberates című dal is, ahol meg egyértelmű Testament-jegyeget véltem felfedezni. Nem látok bele a rajongók gondolataiba, hogy erről vajon mi a véleményük, nekem mindenesetre így is nagyon tetszik az anyag.
Az egykori Sodom-tagok által összehozott formáció debütálása igazán figyelemre méltó produkció, egy vérbeli thrasher nem is kívánhatna jobbat a Bonded lemezénél, így év eleje felé. Ezt most nagyon eltalálták a srácok: tetszik a zenekar logója, király a lemezborító, jó a hangzás, ütősek az albumon található szerzemények (összesen tizenegy darab). Nem lehet nem szeretni. A Bonded bemutatkozó lemeze, a "Rest In Violence" a Century Media Records gondozásában jelent meg január 17-én.
9,5/10
