Rozsdagyár

GOD DETHRONED - Illuminati (2020)

2020. február 09. - Kovenant

godd-illuminati-cv-3k.jpg

A holland God Dethroned azok közé a keményen küzdő, a színtérre újból és újból visszatérő csapatok közé tartozik, melyek megbízhatóan hozzák a tőlük megismert és elvárható színvonalat, de a siker valahogy elkerüli őket. Ezrével találhatók ilyen bandák a nemzetközi metalszcénában: semmi rosszat nem lehet mondani rájuk vagy róluk, de kiemelkedőt sem. A lemezeik korrekt iparosmunkák, azonban - főleg a mai óriási megjelenési dömping közepette - egy-két év után már emlékezni sem nagyon fogunk az aktuális anyagaikra.

A God Dethroned még 1990-ben alakult meg tradicionális death metal hordaként: a zenekar magja és mára egyetlen eredeti tagja Henri Sattler énekes-gitáros. Erősen keresztényellenes, sátánista szövegekkel dolgoztak, így hozták ki az első albumukat, melyet a kiadó sem promótált, így a süllyesztőben végezte, ahogy a zenekar is, mely 1993-ban fel is oszlott. 1996-ban Sattler újjáalakította csapatát, de már egyfajta black/death elegyet játszó bandaként. 

Az 1999-es "Bloody Blasphemy" című albumukkal értek fel pályájuk csúcsára: akkoriban olyan zenekarokkal turnéztak együtt, mint a Deicide, a Marduk vagy éppen az Immortal. A kétezres évek első felében a keresztényellenes szövegek fokozatosan átadták a helyüket a nihilista, depressziós, sötét tartalomnak, a zenei irány pedig ismét módosult: a dallamos death metal került a középpontba.

Az állandó tagcserék (gyakran teljes felállás-változások) végigkísérték a hollandok karrierjét. Sőt, a 2010-es lemezüket követően a csapat ismét feloszlott és csak a 2017-es "The World Ablaze" koronggal tértek vissza, mely egyben lezárása is volt az I. világháborús lemeztrilógiájuknak. A február 7-én a Metal Blade gondozásában megjelent "Illuminati" ismét visszatérés a sötétebb, valláskritikus toposzokhoz, megspékelve egy kis összeesküvéselmélettel is.

Ami elsőre feltűnt az új korong hallgatása közben, az a profizmus: egyrészt bitang módra szól az anyag, kristálytisztán, mégis analógos puhasággal dörrennek meg a gitárok és a dobok, szóval hallhatóan nagyon odafigyeltek erre. A borító is gyönyörű és kifejezetten összhangban van a mai lemeztrendekkel: Michał 'Xaay' Loranc (Nile, Evocation) lengyel művész készítette a festményt, melyen szabadkőműves jelképeket is fel lehet fedezni.

A rövid instrumentális átkötést nem számítva nyolc tétel sorakozik az anyagon harminchat percben, azaz nincs túlhúzva semmi, mindegy nagyon kompakt és velős, igazából egyetlen töltelékdalt sem tudnék megnevezni. Billentyűsök is színezik az atmoszférát, ráadásul a vokál terén rendkívül változatos a kép: Henri Sattler hörgése és tiszta éneke mellett Jeroen Pomper basszusgitáros is belemordul a mikrofonba, ráadásul Kevin Quilligan (Apophys) is vendégszerepel a lemezen. 

Ahogy azonban hallgattam sorban a nótákat, a szemöldököm úgy emelkedett egyre magasabbra. Az "Illuminati" ugyanis olyan, mint egy extrém metal használati útmutató. A fémzene szélsőséges oldalának minden hajtása, minden ága, minden jelenlegi stílusa itt van, számonként váltakozva, sőt, gyakran egy számon belül cserélődve.

Tényleg csak a teljesség kedvéért: Slayeres, szikár thrashes riffelés (Satan Spawn, no meg a címadó tétel középrésze), klasszikus, svéd old school death metal (Spirit Of Beelzebub), klasszikus göteborgi dallamos death metal a la korai In Flames (Book Of Lies), epikus pagan/heavy metal (Gabriel), szimfonikus elemekkel dúsított black metal (Eye Of Horus) és punkos, csépelős black metal (Broken Halo). 

Olyan tehát az "Illuminati", mintha a zenekar megidézte volna a közel harmincéves pályájának minden zenei állomását, minden valaha játszott és eddig még ráadásul ki sem próbált stílusát és azt összekeverte volna valamiféle hatalmas üstben, aztán kiporciózva elénk tálalná. Éppen ezért változatosnak változatos az új anyag, csak éppen nem igazán találunk fogódzót: tulajdonképpen most melyik is az igazi God Dethroned? 

A másik gondom a lemezzel az, hogy bár vagy tízszer legalább végigpörgettem a kritika megírásához, mégsem maradt meg bennem semmi: egyetlen riff, váratlan zenei megoldás vagy jellegzetes refrén sem. Mintha tényleg valami fémipari útmutató alapján, patikamérlegen kimérve került volna legyártásra a korong. Vérprofi zenészek játszanak vérprofi módon, hallhatóan maximálisan tisztában vannak a stíluskövetelményekkel, látszólag minden hang a helyén van, de mégsem hagy maradandó nyomot a hallgatóban a produkció.

Ez érzésem szerint csak részben magyarázható a bevezetőben már említett metaldömpinggel. Itt talán egész egyszerűen arról van szó, hogy a holland csapat pontosan az, aminek látszik: kompetens zenészek, professzionális tudással, de a dalszerzés terén nem tudnak kiemelkedőt alkotni. Ettől függetlenül az "Illuminati" minden bizonnyal nem fog a rajongóknak csalódást okozni, de a továbblépéshez kevésnek érzem.

7,5/10

god_dethroned_2019_by_stefan_schipper.jpg

Fotó: Stefan Schipper

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3915465446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása