Kicsit azért elgondolkodtatott a dolog, hogy egy rockzenei szaklap mi alapján dönti el azt, hogy az egykoron a rockzenén belül alkotó, de azt mára már teljes egészében maga mögött hagyó zenész újkori munkásságáról beszámoljon-e vagy sem. Jelen esetben egy nagyon is jól ismert szereplő új produktumát fogom bemutatni, amely pontosan ebbe a kategóriába esik.

Varg Vikernes megosztó személyiség, ehhez kétség nem férhet. Ami történt, megtörtént, felesleges bolygatni a múltat, kivéve azt a részét, amelyik a zenéről, csakis a zenéről szól. Sosem érdekelt egy előadó politikai vagy vallási hovatartozása, sem pedig a múltja. A lényeg a zenén van, az pedig vagy jó, vagy rossz. Ennyi.

Eleinte vonakodtam megírni ezt a kritikát, mondván, hogy semmi köze nincsen a rockzenéhez, de aztán kénytelen voltam beismerni saját magamnak, hogy bár kevésbé releváns, ám ettől függetlenül mégis sokakat érdekelhet, illetve érinthet még a metalszcéna keretein belül is.

Varg egy ideje már jócskán elkanyarodott a black metal vonaltól, ez a korong pedig csak ráerősít erre a tényre. A Burzum-rajongók pedig örülhetnek, hiszen a zenekar történetére Varg 2018-ban egyszer már pontot rakott. Aztán végül úgy döntött, hogy az évek során felhalmozódott, mind ez idáig ki nem adott dalokat mégis megjelenteti, de egy egészen másfajta indíttatásból.

A "Thulean Mysteries" tulajdonképpen egy saját maga által megálmodott és megvalósított (2014-ben jelent meg) mitikus-fantasztikus RPG-szerepjáték (MYFAROG - Mythic Fantasy Roleplaying Game) aláfestőzenéjeként szolgál. A játék az ókori mitikus európai szigeten, Thule területén játszódik, a lényege pedig, hogy a szerepjáték segítségével az erre fogékony emberkék megismerhessék a régi skandináv hagyományokat, szimbólumokat, isteneket.

A huszonhárom tételt magában foglaló album elmenne akár filmzenének is, de mindenképpen szükségeltetik hozzá valamilyen háttértevékenység (ez esetben a szerepjáték), ugyanis ez az instrumentális, ambient-jellegű muzsika - bár nem rossz - önmagában túlságosan öncélú, néhol kissé nyomasztó és egy idő után unalomba fullad. Vannak itt-ott gyengébb darabok is, de összességében korrekt anyag.

A szerzemények egyenkénti bemutatása teljesen értelmetlen lenne, csakis teljes egészében értékelhető és csakis úgy van értelme meghallgatni, ha elejétől a végéig behatóan tanulmányozzuk az anyagot. Pár hónapja írtam az olasz Blind Cave Salamander lemezéről, amelyik hasonló koncepción alapul és szintén egy rockzene-mentes, instrumentális korong.

Nehéz értékelni a lemezt úgy, hogy nem voltam részese a szerepjátéknak, mely ennek az albumnak a kiegészítéseként szolgál. A képzelőerőnkre hagyatkozva azért el lehet kapni azt a bizonyos fonalat, de ehhez teljes koncentráció, illetve átszellemülés szükségeltetik.

A pontszámom teljességgel alátámasztja azt, hogy az ilyen jellegű zenéket önmagában is lehet élvezni, de a maximális élvezeti faktor nem kimondottan garantált. Inkább érdekesség, mintsem katartikus élmény az új Burzum-lemez, mely 2020. március 13-án fog megjelenni.

8/10