Az idén tízéves berlini retro-rock formáció, a Kadavar pályafutása igencsak meglepő fordulatot vett a legújabb, "The Isolation Tapes" címmel 2020. október 23-án a Robotor Records (a zenekar saját kiadója) gondozásában megjelent lemezével. A retro-rock stílus maradt, de egészen más formában ölt testet, mint amit a banda korábbi albumain volt szerencsénk megtapasztalni.
Először is, ami talán a legszembetűnőbb, hogy eltűntek a kövér, zsíros riffek. Pedig ez volt a Kadavar egyik erőssége, teljesen érthetetlen számomra a dolog… A "The Isolation Tapes" - ahogy a címe is sejteti - a karanténidőszak alatt íródott. Talán megviselte a srácokat a bezártság vagy éppen a világvégét megsejtve gondolták úgy, hogy mielőtt lezárul a koporsófedél, gyorsan meglépnek egy, továbbra is a hetvenes évek hangulatát árasztó, de annak sokkal inkább a populárisabb végét megragadó anyagot.
Persze az is megeshet, hogy ez csak egy rövid kitérő és a következő lemezen már ismét hasítanak majd a kövér riffek, nem tudom. Az "Isolation Tapes" mindenesetre egy afféle kacérkodás a hetvenes évek populárisabb progresszív rockjával. Az instrumentális nyitó I - The Lonely Child például Pink Floyd-ízű. Az ember azt is gondolhatná, hogy ez csak egy afféle felvezető dal, de nem: a továbbiakban is marad ez a vonal, annyi különbséggel, hogy a következő II - I Fly Among The Stars már vokált is tartalmaz.
A karneváli hangulatot árasztó III - Unnaturally Strange (?) után a popos IV - (I Won't Leave You) Rosi viszi be a gyomrost a Kadavar-rajongóknak. A V - The World Is Standing Still egy könnyed, bársonyosan simogató darab, mely valószínűleg zárása lehet egy összefüggő résznek a lemezen, ugyanis az eddigi dalok római számmal való megjelölése ezután véget ér. Nem is akarom tovább elemezgetni a dalokat, mert hatalmas csalódás számomra ez a korong. Nem rossz, de teljesen mást vártam, hogy őszinte legyek.
A Judas Priest "Nostradamus" című lemeze volt ehhez hasonló kakukktojás a banda életében. Persze attól, hogy egy zenekar tesz néha egy-két kitérőt, még nem akkora tragédia, csak megfontoltabban tegye. Például valami mellékprojekt keretein belül, de semmiképpen ne a saját neve alatt, mert hatalmas pofára esés lehet a vége.
Ha elvonatkoztatok a Kadavar névtől és úgy tekintek a lemezre, akkor azért már nem annyira borús az összkép. Ennek ellenére nem hinném, hogy sokat fog nálam pörögni a korong. A banda előző anyaga (kritika ITT) sem mondhatni, hogy beragadt volna a lejátszómba, pedig azt kilenc ponttal jutalmaztam.
A "The Isolation Tapes" lemezt az Everything Is Changing cím jellemzi a legjobban: a Kadavar is megváltozott (sajnos). A kérdés már csak az, hogy ez vajon véglegesnek tekinthető-e vagy kizárólag erre az albumra érvényes? Hamarosan kiderül, addig is barátkozzatok az anyaggal, ha nem megy, akkor ott vannak a régebbi dolgaik (én maradok inkább azoknál). Ezt most inkább nem pontoznám...
