A Rozsdagyár olvasói számára nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a lengyel metalszíntér mennyire a magyar előtt jár: számtalan bandájuk tört be a nemzetközi mezőnybe és olyan kiadós, illetve szakmai kapcsolatokkal rendelkeznek, melyekről a hazai zenekarok csak álmodozhatnak.
Míg az 1990-es évek végén és a kétezres évek első felében a finn csapatok tarolták le szó szerint az európai szcénát, addig a lengyelek az elmúlt öt-tíz évben értek el hatalmas áttörést, ámbár van egy óriási különbség a két fejlemény között. Míg a skandinávok dallamos, slágeresen befogadható zenével lettek sikeresek (Lordi, H.I.M., Nightwish), addig a másik ország csapatai elsősorban az extrém vonalon mozognak, így láthatóságuk is mérsékeltebb, habár a death, doom, black, thrash underground berkeiben legalább annyira jelen vannak, mint anno nyelvrokonaink a fősodorbeli metal terepén.
A Behemoth, a Vader, a Bathuska, a Decapitated, a Hate, no meg legújabban a Mgła olyan elismerést szereztek szerte a világban, mely már alapból segíti honfitársaik előrejutását. Ennek legújabb példája a 2013-ban megalakult, Varsóban működő négyfős Sunnata: nagyon érdekes zenei koncepcióval dolgoznak, mely keveri a kilencvenes évek brit-popjának elvontabb, pszichedelikus dolgait (lásd Kula Shaker) a doom metal sötét, okkult megközelítését, a '80-as évek gót/post-punk dallamait, illetve a sámánisztikus folk elvarázsolt eszközeit.
Ez így elsőre meglehetősen meredeken hangzik, de furcsa módon a végeredmény egységes, kompakt atmoszférát hoz létre. Nem valami hallgathatatlanul csörömpölő, garázsban felvett szélsőséges üvöltözés ez: a szerzői kiadásban, de profi terjesztésben és promócióval február 26-án megjelenő negyedik soralbumuk, a "Burning In Heaven, Melting On Earth" kifejezetten kimunkált, veretes, döbbenetesen jól megszólaló anyag és rendkívüli zenei élményt ad.
A lemezen szigorú értelemben vett fém, azaz riffalapú gitárzene nem igazán található, ennek ellenére számomra ez egyértelműen metal. Az egész produkció hangulata, esztétikája oda sorolja és kétlem, hogy lenne metalrajongó, aki ne merülne el szívesen ebben a pulzáló, hipnotikus, a tudatalattinkban ősi pogány rituálék képeit felidéző stúdióanyagban.
Már említettem, hogy az album fantasztikusan szól: Michal Dobrzanski basszusgitárja hangsúlyos szerepet kapott a mixben és az ő hangszere adja meg azt az alaplüktetést, melyre az egész produkció alapul. Szymon Ewertowski énekes baritonja bezengi, bevisszhangosítja a dalokat, a gitárok post-metal módra bontogatják az akkordokat, de ha kell, kellő erővel tudnak megdörrenni.
Az egyik legelvarázsoltabb tétel a Völva (The Seeress), mely pszichedelikus utazásra visz minket: akár a holland The Gathering neve is az eszünkbe juthat a hallgatása során. Az A Million Lives a fentebb már hivatkozott brit Kula Shaker keleties-indiai dallamait idézi meg, a Black Serpent slide-gitárja pedig szokatlan módon illeszkedik a kántáláshoz, a történelem előtti idők isteneit az egekből lehívó inkantációkhoz.
Hét-nyolcperces dalok sorakoznak a korongon, mindösszesen hat, azaz van idő alámerülni az atmoszférában. A "Burning In Heaven, Melting On Earth" a vallási fanatizmus különböző aspektusaival foglalkozik, így némileg meglepő a számokat erősen átható spiritualizmus. Mintha ellentmondás lenne itt, melyet a zenekar nem is akarna feloldani. Ismert a Lengyelországban jelenleg fennálló politikai és kulturális harc: a rendkívül vallásos, katolikus országban az ellen-oldal is egyre szélsőségesebb megnyilatkozásokat és lépéseket tesz és bár a szövegek nem állnak rendelkezésemre, nem csodálkoznék, ha azokat a lengyel fejlemények ihlették volna.
A záró Way Out sokszor Pink Floydot idéző hangulata csodálatosan összegzi és helyezi egyben keretbe az egész albumot. A súlyos mondanivaló és a korántsem rádióbarát zenei világ ellenére a lemez kifejezetten kellemes hallgatnivaló: hipnotikus, pszichedelikus utazás kiváló és kreatív zenészek tolmácsolásában. Nagyon jóleső érzés valami egyedire, valami olyanra bukkanni ebben az egyre elviselhetetlenebb kiadványdömpingben, ami új hangon szólal meg és hallhatóan-láthatóan a világot más szemszögből (a saját szemszögéből) akarja megmutatni. Csont nélkül az év eddigi legérdekesebb korongja, mindenkinek csak ajánlani tudom.
10/10
