Az inspiráció elleshető, a technika tanulható, a hangzás javítható - a zenében egyedül az eredetiség az, melynek a hiányát semmivel nem lehet pótolni vagy leplezni. Pont ezért ezt tartom a legértékesebb tulajdonságnak egy együttesben, így hát a görög Khirki májusban debütáló „Κτηνωδία” című korongját azonnal a szívembe zártam.
Csak hogy el ne vesszünk a görög ABC középiskolai fizikaórát idéző karaktereiben: a lemez címét Ktinodia-nek kell ejteni. És hogy az együttes nevéről is legyen némi információnk, nyergeljünk át a fizikáról az irodalomórára: a görög trió az Odüsszeia című eposz egyik szereplőjéről, Kirkéről kapta a nevét, aki a szigetére tévedő Odüsszeusz bajtársait disznóvá változtatta. Odüsszeusz végül a szerelmével váltotta meg pórul járt személyzetét; egy éjszakáért cserébe visszaadta emberi alakjukat. Micsoda áldozat.
Azonban ez a Khirki sem az otthon maradt házastárs megcsalásában, sem a telkükre tévedők disznóvá változtatásában nem utazik. Az ő fő profiljuk rock’n’roll - tradicionális görög zenével. Már a stílus leírása is meghozza az ember kedvét a hallgatáshoz! A trió új lemeze pedig nem okoz csalódást, a bő háromnegyed órás „Κτηνωδία” nem merül ki abban, hogy tógában gitároznak: az anyag ennél sokkal gazdagabb, izgalmasabb, és, ahogy már a bevezetőmben is írtam, eredetibb.
Az alapokat senkinek nem kell bemutatni: rock’n’roll. Torzított gitárok, fülbemászó dallamok, tökös riffek, rekesztett énekek, búgó basszusgitár. Nem a csontváz a lényeg, hiszen azt már oda-vissza ismerjük, hanem a hús, melyet ezek a tehetséges zenészek ránövesztettek. Az a hús pedig igazi ínyencség: szaftos, laktató, és minden ízében élvezetes.
Az energikus, kirobbanó energiájú riffeket ugyanis a saját szájízük szerint fűszerezték, és a fűszerkeverékből nem sajnálták szülőföldjük ízeit: az egész lemez nyakon van öntve egy kellemes, balkáni-anatóliai jellegű páccal. Onnan lehet tudni, hogy ez az összhatás szervesen működik, hogy nehéz leírni: csörgődobok itt, zörgődobok ott, keleties gitártémák, mediterrán dallamok, melyek helyenként szinte hipnotikusan hatnak a hallgatóra. Nem lehet megfogni, hogy miért működik: egyszerűen csak működik.
Azonban ez a balkáni hangzás nem nyomja rá teljesen a bélyegét a lemezre, a dalok nem felejtenek el rock’n’roll-nak lenni. Végig olyan érzésünk van, mintha egy nyaraláson a szokásos turistacélpontok helyett a helyi kocsmákat vettük volna célba, és az egyik kerthelyiségbe beülve véletlenül egy nagyon, nagyon jó helyi banda koncertjébe futottunk volna bele. A dallamosság cseppet sem vesz el a dalok keménységéből, van itt bőven érces vokál, basszusgitáros döngetés, feszes dobok, menő szólók.
A srácok nagyon jól dolgoznak a dinamikával is. A hangulat soha nem ül le, legyen szó akár a Deadpan egyszerűbb punkos kvintakkordozásáról, a Medea varázslatos, sejtelmes bevezetőjéről vagy a Raging Bull közönségénekeltetős, zúzós refrénjéről. Mielőtt megszokná az ember a hangzást, mindig éri valami új inger, mindig vesz egy újabb irányt a dal, mindig ott lapul egy trükk a zenészek ingujjában.
A keverésre és a hangszeres tudásra sincs panasz, minden hangszer megkapja az általa megérdemelt reflektorfényt, legyen szó dobról, gitárról, hegedűről, vagy egyéb, a szókincsem számára ismeretlen nyenyerékről és ketyerékről. A hangminőség mögött pedig az elvárt tehetség is ott van: egyik hangszernél sem éreztem azt, hogy potyázna, a vokál is tökéletesen hozza a hard rockos sikolyoktól a kellemesen búgó baritonig a teljes skálát.
A korongot talán a „balkán burger” hasonlattal lehet a legjobban leírni: a Khirki fogott egy jól bevált, évtizedek óta működő receptet, kiváló minőségben elkészített egy fogást, melyet ügyesen megszórt a saját fűszerével. Nem könnyű a folkhatásokat ilyen zökkenőmentesen keverni a rock/metal stílussal (rengeteg elrettentő példával találkoztunk már), de a srácok könnyeden vették az akadályt. A „Κτηνωδία” nem törekszik arra, hogy új stílust alapítson, nem akar sokkolni, nem akar meglepni: tradicionális anyagokból alkot valami nagyon eredetit. És ez ritka kincs.
9/10
