Még mindig hajlamos vagyok elveszni a részletekben, a borítóban, a zenekar nevében, hogy mennyire is adja vissza a zenei élményt, melyet a lemez nyújt. Ez a név, ez a cím, ez a borító, mely első benyomásra elég sablonosnak tűnt, de kétségkívül adja minden részletét. Belecsöppenünk a kellős közepébe és egy igazán impulzív energiatöltetet kapunk.
A német brigád már nem most kezdte az ipart, 1992-ben alakultak The Shitheadz néven, majd The XHeadz-re váltva. 2006-tól kezdve megszületett a Motorjesus és ez idő alatt kiadtak egy EP-t, öt stúdióalbumot és egy koncertfelvételt. Számos turnén felléptek már olyan zenekarokkal, mint a Motörhead, a Prong, az Anthrax és olyan fesztiválokon játszottak, mint a Summer Breeze vagy a Rock Hard. A legutolsó lemezük a "Race To Resurrection" (melyről ITT írtunk) 41. helyen szerepelt a német Media Control Charts listáján, ami a legmagasabb helyezésük volt.
A csapat az utolsó lemezre már trióvá fogyatkozott, csak Chris „Howling” Birx (ének), Andreas “Andy” Peters (gitár) és Oliver Beck (dob) maradtak, de tartós utódokat még mostanra sem sikerült találni. A hiányzó posztokra vendégzenészek ugrottak be Patrick Wassenberg (gitár és a lemez egyik producere), illetve Dominik Kwasny (basszusgitár) személyében.
A banda friss anyaga, a "Hellbreaker" egy centit sem tágít az eddig járt útról. Jófajta heavy/stoner muzsika megfejelve hard rock, rock 'n roll fűszerrel és magas oktánszámon pörgő sebességgel. Ugyanis az egész lemez egy száguldó utazás, a dinamika és az erő csak úgy hasít. A lemez tizenegy töltetet tartalmaz, háromnegyed órában és jó, nagyon jó.
A dalok ugyan hasonló mederben folynak, a jól bevált dalfelépítésekkel, de mégis hemzsegnek a jobbnál-jobb nóták. A csapat egy nagyon jó torokkal van meg áldva, aki rá is szolgált a becenevére. A dallamosság, a fülbemászó refrének viszik is a hátukon a lemezt és simán nagyobb reflektorfényt is kaphatnának, mert egy Nickelback, Foo Fighters szintű stadionrockot abszolút megüt a Motorjesus is, sőt ez az új anyag pláne.
A korong szép nyugodtan be is robban a Drive Through Fire képében. Remekül lefesti az anyagot, dallamos gitártémák, fülbemászó szövegek, kimunkált szólók. Arról nem is beszélve, hogy egyből elkap a lendület és olyan adrenalin árad belőle, ami már átüti a hangszórókat. A lemez dübörög tovább a punkos lendületű Battlezone, Hellbreaker, Car Wars képében.
A könnyed, egysíkú dalfelépítések és a szűk zenei keretek ellenére is tud a csapat igazán fogós nótákat írni, melyek bármelyik slágerlistán elférhetnének. A Beyond The Grave – Dead Rising – Firebreather – Lawgiver négyes úgy, ahogy van telitalálat. Itt látszik igazán, hogy mennyire tökélyre fejlesztették az adott receptet és hát „Howling” Birx mennyire alulértékelt a mezőnyben, simán ott lehetne a nagyok között.
A végére tartogatott Black Hole Overload és a Back To The Bullet szimplán erős darabok, hozzák a kötelezőt és a feeling is megvan, de valahogy érződik az is, hogy a srácok kihozták a maximumot és fárad a mutatvány. A záró akusztikus levezetésű The Outrun tökéletesen lezárja a lemezt. Szomorú, hogy ez a dal lemaradt a vinyl verzióról.
Mondhatni, a Motorjesusnak ez most nagyon összejött, remélem a csapat is nagyobb népszerűségre tesz szert, és hogy megtalálják a megfelelő zenésztársaikat a hiányzó posztokra, de a csapat lelkesedése így is töretlen és ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint az új lemez.
A "Hellbreaker" a Watermountain Stúdióban készült és Patrick Wassenberg valamint Dan Swanö voltak a producerei. A borítót Sebastian Jerke készítette. Az anyag április 9-én jelent meg az AFM Records gondozásában.
9/10
Fotó: Sebastian Roming
