2013-ban alakult a Massachusetts állambeli Bostonban a szimfo-metalos Seven Spires, élén az akkor mindössze 18 éves Adrienne Cowan énekesnővel. Első albumuk "Solveig" címmel került a boltokba 2017-ben, ezt követte 2020-ban az "Emerald Seas", szeptember 10-én pedig érkezett a harmadik korong, a "Gods of Debauchery".
A csapat dalszövegei főként a fantasy-t, az istenek harcait veszik alapul, mindezt igen súlyos zenével megspékelve. Már az első nagylemez, a "Solveig" is igen érett volt, az "Emerald Seas" hozta ugyanezt a szintet, magasan volt tehát ama bizonyos léc, de a legnagyobb meglepetésemre a "Gods of Debauchery" még ezt is képes volt túlszárnyalni.
A The Cursed Muse, a This God Is Dead, a címadó Gods of Debauchery, a Lightbringer és a The Unforgotten Name című nóták képében ízelítőt kaptunk a lemez megjelenése előtt, amely bár a bandától megszokott jellegzetességekre épül, mégis sokoldalúbbra sikerült. A megjelenés napján a Dare To Live-hez is felkerült egy szöveges videó a Youtube-ra.
Adrienne-ről tudni kell, hogy fiatal kora ellenére rengeteg más előadóval és zenekarral dolgozott már együtt, csak hogy pár példát mondjak: Magnus Karlssonnal a Heart Healer projekt kapcsán, Sascha Paeth Masters of Ceremony nevet viselő társulásában, emellett billentyűzik a Winds of Plague formációban és tagja a Lightshade nevű csapatnak is.
Az új albumon az énekesnő kimagasló hangi teljesítménye, a hihetetlen atmoszférateremtő zene és a szövegek együttesen teszik különlegessé a dalokat, amelyek némelyikében Adrienne tiszta hangja mellett rengetegszer hörög is. Igen kemény szerzemények kerültek fel a lemezre, több tételben vendégzenészeket is kapunk Roy Khan (ex-Kamelot, Conception) a This God Is Deadben tűnik fel, Jon Pyres (Among The Giants, Spawn of Thirteen, Threads of Fate) a The Unforgotten Name-ben hallható, Casey Lee Williams, az Ok Goodnight nevű zenekar énekesnője pedig a Lightbringerben duettezik Adrienne-nel.
A fent felsorolt dalok alkotják az album gerincét, de a többi szerzemény is hozza azt a dinamikát, melyet az együttestől megszoktunk. Az In Sickness, In Health például a kissé lassabb dinamikája ellenére is nagyot üt, ugyanez igaz a zárótételre, a Fall With Me-re is, az Oceans Of Time pedig a power metal elemeit is megvillantja. A dühös, súlyos, progos-death-es, de mégis hamisítatlanul szimfo-metalos dallamokhoz tökéletesen illeszkedik Adrienne hangja, aki nem fél játszani a magasságokkal és a mélységekkel sem.
10/10
