Azt hiszem, a magyar rockzenében 2021-re véglegesen lezárult a generációs váltás: a régi, a '80-as, de lehet, hogy még a '70-es években indult dinoszauruszok lassan a múlt ködébe vesznek, produkcióik színvonala már korántsem a régi és a fiatal korosztállyal gyakorlatilag már hosszú évek óta semmi kapcsolatuk sincs. Ezzel szemben felnőtt az a szcéna, mely 10-15 éve indult és már ők azok, akik a mai metalszíntér gerinchadát alkotják.

A kecskeméti Nova Prospect 2007-ben alakult meg és azóta szépen lassan, minden különösebb felhajtás nélkül vált az újgenerációs modern metalbandák egyik zászlóshajójává. Az októberi HammerWorld magazin CD-mellékleteként jelent meg "Törékeny egyensúly" címmel negyedik soralbumuk (előző két lemezükről ITT és ITT írtunk kritikát): a lap régi törzsolvasójaként fizikai formátumban hallgattam meg az anyagot és kifejezetten kellemes meglepetést okozott a produkciójuk.

Tekintsünk el most a rettenetes borítótól, mely leginkább az ezredforduló Photoshop-művészeit idézi meg: a zenei tartalom tökéletesen illeszkedik az együttes konstans módon emelkedő színvonalú korongjainak ívébe, sőt úgy érzem, hogy itt bizony minőségi ugrást hajtott végre a banda és az idei év egyik legjobb hazai teljesítményével van dolgunk.

Számomra a Nova Prospect testesíti meg leginkább azt az irányvonalat, mely a metal kitörési pontja lehet a jelenlegi körülmények között. Félreértés ne essék: a Thy Catafalque, Perihelion, Ørdøg típusú zene mindig is a szívem csücskét fogja jelenti, de objektív módon nézve ezek a csapatok - bármennyire is kiemelkednek a hazai mezőnyből - az elkötelezett kevesek kedvencei maradnak, ha tetszik, művészi igényű rétegstílusként. A kecskeméti brigád azonban olyan könnyen befogadható, együtt énekelhető, slágeres dalokat játszik, melyekkel könnyebben bevonzhatóak a fiatal rockrajongók.

Ez természetesen korántsem (sőt, egyáltalán nem) jelenti azt, hogy a Nova Prospect a nemzetközi metalszíntér manapság afféle utolsó mentsvárként kialakított pop-metaljának nyomvonalán mozogna: a hazai csapat egész egyszerűen modern felfogású dallamos zenét játszik, azonnal ragadó refrénekkel és melódiákkal. Ráadásul a magyar nyelvű dalszövegeik kifejezetten ötletesek, prozódiailag helyesek és frappánsak (ami bizony sajnos igen ritka jelenség a pályatársaik között), ráadásul a súly is ott van a nótáikban. 

Az egész korongot átlengi a pozitív, kifejezetten doppingoló hatású atmoszféra: ennek legjobb példája az Utolsókból elsők című tétel, mely akkora energiabomba, hogy a fal adja a másikat. Hasonlóan kiugró a Kies frontemberével, Kiss Milánnal közösen elkészült Nincs az a fal, a Légy valaki! (mekkora refrén már, barátaim!), illetve a Csendet a városban. Ezek a nóták viszik a hátukon az egész lemezt: ilyen szerzeményekből kellene még vagy húszat-harmincat írnia a többi fiatal magyar bandának és akkor lenne esélye annak, hogy a hazai tizen-huszonéves generáció lejátszási listáin is megjelenjen a rockzene.

Besnyő Gabi énekhangjáról már nem igazán van mit írnunk: sallangmentes, nyílt, egyenes, de kifejezetten érzelmekkel és élettel teli előadásmódja most is remek, ráadásul most végre a vokálsáv is kellően előre és középre van keverve, azaz minden szava, sóhajtása, hajlítása azonnal ül. A lemez hangzása egyébként brutális: dinamikus, tiszta, erőteljes a megszólalás, szóval nem lehet itt panasz semmire.

A korong zárásaként, tizenegyedik tételként helyet kapott rajta az Időd lejár, mely egy Kalapács-feldolgozás: ez eredetileg a "Kikalapált dalok" című Kalapács-tribute albumon szerepelt. Ahogy az lenni szokott, bónuszdalként nem sok vizet zavar, bár kétségtelen, hogy a Nova Prospectnek sikerült a saját képére formálnia és így beleillik a "Törékeny egyensúly" gondolatiságába. 

A kecskeméti csapatnak ezzel a negyedik soralbumával - ahogy a fentiekben már említettük - sikerült szintet lépnie: ha a járványhelyzet engedi, akkor semmi sem mentheti meg őket attól, hogy végigszántva az ország klubjait sokkal nagyobb rajongótáborra tegyenek szert. Az ő esetükben érzem azt, hogy komoly  kiadós, illetve szervezői háttértámogatással valóban messzire juthatnak.

Lemezkritikaírás közben a jegyzeteim között mindig kiemelem a legjobb dalokat: számomra sokat elmond a "Törékeny egyensúly" dalszerzői színvonaláról, hogy egy idő után abbahagytam ezt, mivel az összes nótát megjelöltem. Csont nélkül hibátlan cucc ez, nincs ezen mit tovább elemezgetni, ráadásul olyan pozitív löketet ad hallgatójának, ami bizony óriási ritkaság az extrémebbnél extrémebb, depressziósabbnál depressziósabb atmoszférájú kiadványok dömpingjében. Az év végi toplistánkon természetesen garantált a szereplésük, ezt mondanunk sem kell.

10/10