A budapesti hardcore legenda, az 1987 óta nyomuló AMD számos megpróbáltatáson ment keresztül rendkívül színes pályafutása során, mivel a tagcserék mellett sajnos tragédiák is beárnyékolták a kultikus csapat életútját (Sotár és Lörke halála). Sokak szerint az AMD a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején volt a csúcsok csúcsán (persze az adott műfaj lehetőségeihez mérten), de az új albumukkal ("Temetetlen múlt") ismét feltornázták magukat a felső ligába.

Az egyik alapítótag, Sotár halála után a korábban basszusgitáros poszton állomásozó úriember, Cséb állt a mikrofon mögé és ő énekelte fel az 1995-ben megjelent "Túlélők" című lemezt. Ezt amolyan kényszermegoldásként alkalmazták, de az anyagon felsorakozó szerzeményekhez szerintem nagyon is jól passzol ez a fajta énekstílus.

Egy biztos: a "Túlélők" egy igazi kakukktojásként funkcionál az AMD-diszkográfiában. A dalszövegek mondjuk viszik tovább a zenekarra jellemző háborúellenes tematikát, de zeneileg egy jóval súlyosabb hangszerelés került előtérbe a korábban megszokotthoz képest. Sokkal kimértebb, vastagabb riffelés jellemzi, leginkább a zeneipart akkoriban hurrikánként letaroló hc/metal kategóriába tudnám besorolni a dalok vonalvezetését.

A "Temetetlen múlt" kapcsán megpendítettem a Liberal Youth-párhuzamot a zenei vonalat illetően (ami lehet, hogy félreértelmezhető volt kissé), a "Túlélők" hallgatása közben pedig rendre az Action "Összeomlás" és "Terror" lemezei ugranak be. A lényeg, hogy sok a szaggatott riffelés, a szélvészgyors témákat pedig nagyítóval kell keresni.

A kakukktojást azért is írtam, mert a következő lemezen már visszakanyarodtak a régi irányhoz, persze egy korszerűbb, érettebb formában, a "Túlélők" zenei világa pedig már nem igazán köszön vissza az azóta kiadott korongokon. Viszont nekem a Túlélők" a legnagyobb favoritom a zenekartól és ezért is került be többek között a Kedvencek Temetője rovatba.

Hiába tért vissza a bandába Füleki Sándor riffmester, és hozta magával Kemencei Balázs gitárost (mindketten Wall Of Sleep-tagok), az AMD legmetalosabb albuma akkor is a "Túlélők" lett. Iszonyat súlyos riffek sorjáznak a lemezen, ebben a tekintetben szinte rá sem lehet ismerni a bandára. És erre még rátesz egy lapáttal Cséb hangja, mely teljesen más, mint anno Sotáré volt. Óriási respekt a H-Musicnak, amiért újból kiadták az anyagot CD-n.

Az új lemezük recenziójában már megemlített nyitótétel, a Te nem vagy idevaló rögtön egy húzós, brutál riffel alapoz, mely előrevetíti, hogy mire is számíthat a hallgató a elkövetkezendő harminchét percben. A szaggatott riffelés már ebben a dalban is hatalmasat üt, de a későbbiekben fellelhető hasonszőrű gitártémák hallatán sem igazán bír nyugton maradni az ember, folyamatos léggitározásra és headbangelésre késztet.

Egységes album, nehéz róla számokat kiemelni, mert mindegyik rendesen oda lett téve. Fogalmam sincs, hogy a megjelenése idején mennyi emberhez jutott el, de remélem, hogy az újrakiadásnak köszönhetően ez a szám most minimum megduplázódik.

10/10