A Weaver-testvérek által 2003-ban létrehozott amerikai black metal csapat, a Wolves In The Throne Room (az övék az egyik legkirályabb zenekarnév a színtéren, valljuk be) már elég jelentékeny pályát futott be: habár a stílusukból adódóan mindenféle fősodorbeli népszerűség elkerülte őket, lemezeik színvonala kiszámíthatóan magas, illetve elég egyedi és egyéni megközelítéssel vannak jelen a szcénában.
Meglátásuk szerint ugyanis ők igazából nem black metalt játszanak, illetve a saját elképzeléseik szerint játsszák azt: az kétségtelen, hogy a stílus külsődleges jegyeit teljesen hanyagolják és náluk nem dívik a sátánista mondanivaló. Zenéjük célja a hegyekben és a folyókban megbúvó ősi szellemek és istenek (a hold és a nap, a növények és az állatok) megidézése, melyeket a modern kor már száműzött valami távoli, mitikus tájékra. Nos, ez kellőképpen elvont ahhoz, hogy bármit is jelentsen az emodzsik és az okostelefonok korában, de mindenképpen üdítő színfolt.
Esztétikájukban némileg emlékeztetnek a görög Rotting Christ zenekarra, habár a hellének dalaikban a különböző ősi civilizációk hitvilágát jelenítik meg. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy az amerikaiak a stúdióban kizárólag a hőskorszak erősítőit és analóg felvételi eszközeit használják, illetve koncertjeik világosítására csak és kizárólag tűzrakást szeretnek alkalmazni, akkor egy kifejezetten régivonalas, tradícióőrző csapat képe körvonalazódhat előttünk.
Az augusztus 20-án a Century Media kiadásában "Primordial Arcana" címmel megjelent hetedik soralbumuk ugyanezt a zenei irányt folytatja: a WITTR muzsikáját leginkább atmoszferikus black metalként definiálják, azonban pontosan ugyanennyi (ha nem több) post-black elem is akad benne.
Agressziót ne, sokkal inkább szépséget keressünk itt, mert azt bőven találhatunk. Talán a nyitó Mountain Magick az egyedüli durvább, horzsolóbb nóta, melyben a dobok is szélsebesen zakatolnak, illetve a Primal Chasm (Gift Of Fire) penget még hasonló húrokat, melynek a középrésze kifejezetten epikus dallamokat hoz.
A brigád korai korongjainak rajongóit váratlanul érheti a szintetizátorok fokozott jelenléte, de érzésem szerint az amerikaiak rendkívül ízlésesen és megfontoltan használják ezt az eszközt. Nincs túltolva semmi, minden csak és kizárólag az atmoszféra megteremtését szolgálja. Ez pedig csont nélkül sikerül is, ráadásul sosem ragadnak bele egyetlen hangulatba: okosan használják a tempóváltásokat is, de ha kell, akkor egy jól eltalált riffel és témával mennek végig a csúcspontig. Erre tökéletes példa a kifejezetten norvég aurájú, remek Underworld Aurora.
Egyetlen gondom van csak a lemezzel, mégpedig a dalszövegekben felsejlő mondanivaló. A Spirit Of Lightning című dalban konkrétan megnevezésre kerül Cernunnos, aki a kelták szarvas természetistene volt. A WITTR Washington államban működik, a régió tájai alapvető befolyást gyakoroltak a csapatra és logikusan adná magát a gondolat, hogy a zenekar a saját írott történelem előtti kora lakóinak hitvilágában találja meg inspirációjának forrását.
Washington állam az európai gyarmatosítás előtt a makah indiánok területe volt és a természetközeli élet, a flórában és faunában megbúvó szellemvilág, az ősi rítusok bemutatása számomra mindenképpen hitelesebb lett volna, ha az e kultúrán keresztül történik, nem pedig az európai hagyományok mentén.
Ettől függetlenül a "Primordial Arcana" kifejezetten erős album lett: tele van csodaszép dallamokkal, utaztató atmoszférával és a modern korszellemtől fényévekre húzódó mondanivalóval. A lemez hallgatásához az ideális környezet talán a gyertyafénnyel megvilágított esti szobánk lehet: érdemes elmélyedni az anyagban, mintegy átadni magunkat neki, megéri.
8,5/10
