Az ausztrál Be'lakor minden kiadós promóanyagban és ismertetőben dallamos/progresszív death metal bandaként szerepel. Nos, a halálfém meghatározás pontos, ugyanis George Kosmas énekes-gitáros hangja tipikus deathes bömbölés és abban kiváló. Melo-death riffek és témamenetek is bőven akadnak itt, ugyan az atmoszféra helyenként átkúszik death/doomba, de szerencsére kellően ízlésesen. Ám a progresszivitással kapcsolatban azért most akadtak kétségeim.
Október 29-én a Napalm Records gondozásában "Coherence" címmel jelent meg ötödik soralbumuk, mely - meglepő módon - nagyon nehezen adta meg magát, pedig a bevezetőben felsorolt stílusok mindegyike gyakori és szívesen látott vendég a lejátszómban. A 2016-os "Vessels" című korongjuk (kritikánk ITT található) nagyon sok emléket nem hagyott bennem és újra is kellett olvasnom, hogy ismét képbe kerüljek. Tulajdonképpen a friss anyagukkal kapcsolatban is szóról szóra felmondhatnám az ott és akkor leírtakat, mert itt is megállnának az észrevételek, de most kicsit más a leányzó fekvése.
A Be'lakor tagjai tökéletesen nyomják ezt a fajta klasszicista megközelítésű, a végletekig kidolgozott és tökélyre fejlesztett death metalt. Pontosan annyi göteborgi örökség található a zenéjükben, mely barátságosan ismerőssé teszi a dalokat és kellő melankólia, hogy a doom szerelmesei is megtalálják a nekik valót a lemezeikben. Agressziót tulajdonképpen csak a frontember bömbölése hoz, mert sokkal inkább a dallamok szépségén és az atmoszférán van a hangsúly, mintsem a súlyozáson.
A gondom egyedül az, hogy bármennyire kellemes háttérmuzsika is ez, egész egyszerűen egy másodpernyi sem marad meg bennem a szerzeményekből. Reménytelenül egybefolyik az album, mondhatni egy végtelenített Möbius-szalag az egész, melyet bármely pontján, bármelyik pillanatában bekapcsolhatunk és nem maradunk le semmiről, nem veszítünk semmit sem. A gond viszont az, hogy nyerni sem fogunk.
A helyzeten az sem javít, hogy nyolc-tízperces szerzemények sorakoznak a nyolctételes korongon, melyek közül kettő amolyan átkötés vagy átvezetés. A dalok hallgatása során folyamatosan azt éreztem, hogy egy olyan vonaton ülök, melynek mozgását ültömben is érzem, de mégsem haladok semerre, mintha belefagytam volna egy soha véget nem érő és körkörösen ismétlődő pillanatba.
A nótáknak ugyanis egész egyszerűen nincs kompozíciós ívük, nem futnak és nem tartanak sehova. Nincs építkezés, hanem egymás után tolt (igaz, remek) témák váltakoznak egymással, illetve bőven akad itt tempó- és hangulati váltás is, csak az egész céltalannak tűnik.
Talán a Hidden Window az egyetlen olyan tétel, mely dinamizmusával, tempósságával és fogósságával megragadt a fejemben. Itt végre egyben van minden: van érzelmi csúcspont, az egész korong legjobb gitártémái is ebben a dalban összegeződnek, szóval valahogy így kellett volna végigvinni a "Coherence" albumot.
Kereken egyórás a lemez és bizony már a felénél bele lehet fáradni: rengeteg csapat a nagyanyja falióráját is eladná, ha képes lenne ilyen dalokat írni, viszont legalább ugyanennyi zenekar ír legalább ilyen jó nótákat és játssza ugyanilyen magas szinten a stílust.
Kiváló iparosmunka a "Coherence", de nem több: az összes összetevő itt van a dallamos, progresszív és doomos death metalból, de valahogy mégsem lett kiemelkedő a végeredmény. A 2016-os "Vessels" korongnál is valamelyest szürkébb most az új anyag, én legalábbis nem találtam olyan húzótételeket, mint például az An Ember's Arc vagy a The Smoke Of Many Fires. Ahhoz, hogy a Be'lakor ki tudjon emelkedni a színtérből, sokkal magasabb dalszerzői színvonalon kellene alkotnia.
8/10
