Rozsdagyár

DAWNRIDER - The Fourth Dawn (2022)

2022. február 22. - chris576

274157426_643472560100505_3450415329544122376_n.jpg

A legtöbbször pont akkor fut bele az ember valami egészen fantasztikus produkcióba, amikor a legkevésbé számít rá. Jönnek ugye a promók százával, mi pedig hol örülünk, hol őrülünk, nézegetjük a címkéket, oké, ez doom, jó lesz, meghallgatjuk.

Persze mindez már rutinból történik, különösebb izgalmak nélkül. Van, amikor újabb kedvencet avatok, olyan is, hogy tetszik, de mégsem veszem elő többet, mert elsikkad a rengeteg beérkező cuccos között.

A 2004 óta nyomuló portugál doom metal horda, a Dawnrider február 18-án hozta ki negyedik nagylemezét "The Fourth Dawn" címmel az Alma Mater Records gondozásában. Ha imádod a Witchfinder General/Trouble/Candlemass-féle klasszikus heavy/doom metalt, akkor tarts velem, kérlek, mert ez a korong valami eszméletlen jó.

Már az első két dal után éreztem, ez bizony tízpontos lesz, ezek a srácok nagyon érzik a doomot. Nem tévedtem: igaz, sem a lemezborító, sem pedig a felvezető intró nem sejteti, hogy micsoda bitang anyaggal állunk szemben. Aztán egyszer csak megérkezik az Order Of Dawn...

Szinte hátrahőköltem a vérprofin elővezetett zakatoló riffeléstől, az elképesztő dinamikától. Na és a melódiák: a tekintélyes, szikár témák szinte együtt lélegeznek a köréjük tekeredő dallamfüzérekkel. A frontember pedig az egyik legjobb, akit ebben a műfajban hallottam, szuggesztív orgánuma tökéletesen passzol ehhez a muzsikához.

A Reaching Glory komor, kriptaszagú doomja cammogósan, ráérősen dübörög, melyben egy jófajta Hammond-betét is felcsendül a kiváló gitárszóló mellett. A misztikus Unwanted Sorrows alaptémája pedig amellett, hogy egész egyszerűen zseniális, ennél doomabb már nem is lehetne. Így kell ezt, csessze meg! Itt is megszólal a Hammond, majd szívszaggató riffek, csontig hatoló melódiák szökkennek szárba.

A Those Who Parted című darabbal folytatódik tovább az őrületes doom szeánsz, majd érkezik a The Final Call: ismét egy vérbeli doomtéma, amolyan Candlemass-módra. A záró Lord tekintélyes riffelése, himnikus szerkezete pedig már csak hab a tortán.

Végszóként mit is írhatnék, hisz a fentebb lekörmölt mondatok magukért beszélnek. Remélhetőleg minél több emberhez eljut majd ez a lemez, én egy jó darabig asszem ezzel kelek, ezzel fekszem.

10/10274456337_3164454650507023_6505284261751061456_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8417738862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása