Punk és black metal. Furcsa párosítás, de ha jobban megnézzük, mindkét szubkultúra tulajdonképpen egyfajta lázadás bizonyos társadalmi normák ellen. Zeneileg persze hatalmas szakadék tátong a két műfaj között, de ha visszamegyünk egészen a black metal gyökereihez, például az 1979-ben megalakult brit Venomhoz, akkor már nem is olyan zavaros a kép.

Viszont a Venom indulása óta a black metal területén óriási változások mentek végbe, a műfaj szinte teljesen átalakult, pontosabban eléggé kiszélesedtek a keretei. Később a Mayhem vagy az Emperor például már egészen másfajta hozzáállással, illetve eszköztárral közelített a feketefémhez. És a szcéna azóta is egyfolytában fejlődik.

Lényeg a lényeg, a 2015-ben elstartolt egyesült államokbeli punk/black metal formáció, a Devil Master muzsikája nem is annyira meglepő, sőt újítónak sem lehet nevezni, hiszen a már említett Venom is hasonló muzsikát nyomatott anno, csak kevesebb volt bennük a black metal. A Devil Master pedig punkosabb a Venomnál. Ennyi.

Az „Ecstasies Of Never Ending Night” a banda második nagylemeze és a Relapse Records gondozásában jelenik meg április 29-én. Az anyag egyik előzetes videoklipje felkeltette az érdeklődésemet, ezért is került hozzám a promójuk. A srácok kiváló érzékkel keverik a punkot a feketefémmel, ami tökéletes iskolapéldája annak, milyen jól megfér egymás mellett vagy éppen egymással összeeresztve a két műfaj.

Ez esetben a dalszerzői véna is rendesen dagad az ötletes, kiváló atmoszférával rendelkező nóták szerepeltetéséből kifolyólag. Az instrumentális felvezető, az Ecstasies… még teljes mértékben blackes hangulatvilággal dolgozik, de az Enamoured In The Troes Of Death már berúgja a punk rock motorját és úgy száguld, akár a Motörhead, csak éppen egy black metalos Lemmy-vel a mikrofonnál. Egész jók a dallamok, a nóta dinamikusan, fékezhetetlenül dübörög.

A Golgotha’s Cruel Song is punkos alapokon nyugszik, de itt már jóval szigorúbb az összkép, mondhatni blackesebb. A The Vigour Of Evil eleje punkosabb már nem is lehetne, de időközben mindehhez olyan black metalos témák csapódnak, hogy azonnal elfeketedik tőlük az égbolt. Folytatódik a sötétségbe burkolt akkordozgatás az Acid Black Mass alatt, majd egy misztikus utazás következik az Abyss In Vision keretein belül. A Never Ending Night diszkós taktusai kapcsán először azt hittem, hogy már egy másik lemez szól, de hamar kijózanított a tudat, nekem ilyen zenék nincsenek is a telómon. Hát, nem lesz a kedvencem ez a dal, de azért meg lehet hallgatni.

A szerzeményekkel nincs különösebb probléma, elsőre hatnak, nem kell hetekig emésztgetni a hallottakat. A srácok fizimiskáján ellenben lenne mit csiszolni, de ez legyen a legnagyobb baj. Aki az éjsötét, borult black metalt szereti, annak nem igazán lesz ínyére a Devil Master korongja, de egy Venom-rajongó akár újabb kedvencet is avathat magának a személyükben, még annak ellenére is, hogy ez azért feketébb, ám kevésbé keserű, mint a Venom.

8,5/10