A '90-es évek végén és az ezredforduló környékén kialakult skandináv dallamos death metal sokat tett a műfaj népszerűsítéséért. Központja a svédországi Göteborg, a védjegyek mára messziről felismerhetőek, a stílus már saját lábán is megáll, így a név is érthető, mely egyszerűen göteborgi metal.

A Nightrage zenekart 2000-ben Marios Iliopoulos (gitáros) alapította az Exhumation feloszlása után közeli barátjával Gus G.-vel. Az állandó tagcserék már kezdetben is jellemezték a bandát, de a második lemez környékén Gus is kiszállt, hogy inkább saját csapatával, a Firewinddel foglalkozzon, meg aztán az Arch Enemy-nek is kisegített akkoriban. Marios fogta magát és a Nightrage székhelyét át is pakolta Görögországból Svédországba, ahol új legénységet toborzott. A banda jelenlegi felállása Ronnie Nyman (ének), Magnus Söderman (gitár), Francisco Escalna (basszusgitár) és Dino George Stamoglou (dobok).

A Nightrage muzsikája tipikus északi, göteborgi melo-death, annak minden sava-borsával, az olyan bandák nyomdokain haladva, mint az In Flames, At The Gates, Soilwork, Children Of Bodom. A brigád az elmúlt húsz év alatt folyamatosan aktív és nagyjából két-háromévente jelentkeznek is új anyaggal. A legfrissebb, az "Abyss Rising" a kilencedik a sorban.

Az "Abyss Rising" tizenhárom nótát foglal magában, nem egész negyven percben. Az album úgymond egy trilógia záró darabja, az utolsó két lemez a 2017-es "The Venomous" és a 2019-es "Wolf To Man" koncepcióját viszi tovább, miszerint: mi emberek egyre gyorsabban száguldunk elkerülhetetlen végünk felé, az időnk már rég lejárt és a pokolban vagyunk, melyet mi magunknak teremtettünk itt a Földön.

A lemez a címadó tétellel nyit és igazából minden benne van, amiről szól a történet, majd dal dalt követ, minden különösebb visszhang nélkül, mondhatni egyben lepörög az anyag, nem sok vizet zavarva. Nincsenek hullámvölgyek, a belőtt minőség is állandó színvonalon pörög, de elkapott nótákat mégsem tudnék kiemelni, inkább csak elkapott pillanatokat. A Nauseating Oblivion – Falsifying Life – Shadow Embrace Me – Pest Ridden Tide is tartogat érdekességeket csak aztán beleülnek a megszokásba és szinte egyhangú masszává válnak.

Van három rövidebb szösszenet elszórva a lemezen, mely megtöri az állóvizet, bár nem mindig pozitív értelemben. Az egyperces Portal Of Dismay átkötő, csak megszakítja a tempót, majdnem csend az egész egy kis búgással megspékelve. Ezzel szemben az instrumentális The Divergent és a záró, szintén instrumentális Silenced Of The Darkned Soul már hangulatosabb szerzemények.

A banda magára húz minden melo-death klisét és már a húsz éve megírt, jól bevált panelekből építkezik. Aki él-hal a stílusért és megállás nélkül tudja fogyasztani a lemezeket, annak minden bizonnyal megfelelő táplálék lesz ez is, de mindenki másnak inkább csak egy másodvonalas csapat ők, akik nem véletlenül maradtak meg a nagyok árnyékában.

Az "Abyss Rising" felvételei a Studio Fredman, Nightrage Studio és a Candyrock stúdióban készültek. A lemez remekül szól, a hangzás Fredrik Nordstrom keze munkáját dicséri. A borító szép és igényes, mely Graphic No Jutsu munkája. A korong február 18-án jelent meg a Despotz Records gondozásában.

6/10