Március 4-én jelent meg a Sanhedrin zenekar új albuma "Lights On" címmel. Mivel eddig még nem hallottam róluk, így egy kicsit kutakodnom kellett utánuk. Most veletek is megosztom az alapinfókat velük kapcsolatban, hátha hozzám hasonlóan ti sem futottatok még bele a csapatba.
A zenekar 2015-ben alakult meg New Yorkban. A tagok a következők: Erica Stoltz (ének, basszusgitár), Jeremy Sosville (gitár) és Nathan Honor (dob). Eddig két albumuk jelent meg, a 2017-es "A Funeral For The World" és a 2019-es "The Poisoner".
Ha nem friss lemezként kaptam volna meg az anyagot, akkor azt gondoltam volna, hogy a Sanhedrin egy '80-as évek végi metalbanda, akiknek nem sikerült befutniuk és most így, évtizedek múlva valaki rálelt volna a zenekar korongjára a nagypapa padlásán egy poros ládában. Az anyag dallamvilágában és megszólalásában is a '80-as évek végét idézi.
Bár amerikai zenekarról beszélünk, a csapatra egyértelműen az olyan klasszikus európai heavy metal bandák voltak hatással, mint az Iron Maiden, a Stormwitch vagy éppen a Warlock. Erica Stoltz éneke is hajaz a '80-as évek metal lady-jeire, remekül illeszkedik a zenéhez. Talán ki is érdemelhetnék a legeurópaibb amerikai zenekar címet.
A stílus tehát a klasszikus heavy metal vonalán mozog, bár néha azért más stíluselemek is felütik a fejüket, mint például a nyitó Correction refrénjében hallható, hardcore bandákat idéző kórus. De ez sem lóg ki túlzottan a zenéből. A dalok nincsenek túljátszva, agyonszínesitve, ezért furának is tűnik a klasszikus, nyers megszólalás így a XXI. század elején, amikor a zenekarok igyekeznek minél sterilebbre csiszolni a hangzást.
A gyors és középtempós dalok mellett akadnak lassabb hangvételű tételek is, mint a Code Blue vagy az összetettebb Death Is A Door ami melankolikusan kezdődik, majd tempót vált, aztán ismét visszatér a melankóliába. Ezek egyúttal a leghosszabb dalok is az albumon a maguk hat-hétperces játékidejükkel.
Bár a tagok talán még meg sem születtek, mikor a stílus fénykorát érte, annak ellenére remekül ráéreznek a műfaj alapjaira. A korongon nyolc dal kapott helyet 41 percben. Nem tudom, a mai kor fiataljait mennyire tudja megfogni ez az oldschool dallamvilág és hangzás, de a korszak szerelmeseinek bátran tudom ajánlani az anyagot.
7/10
