A 2001 óta a death/grind vonalon menetelő egyesült államokbeli Misery Index immáron hetedik nagylemezével rukkolt elő, mely a Century Media gondozásában látta meg a napvilágot május 13-án "Complete Control" címmel. A marylandi csapat előző soralbuma (melyről ITT olvashatsz kritikát) 2019-es keltezésű; a mindent letaroló vírushelyzet alatt egy válogatáslemezük jelent meg, továbbá abban az időszakban íródtak az új korong szerzeményei, melyekre a pandémia alatti történések is hatással voltak.

A „Complete Control” központi témaköre - ahogy a címe is sejteti - a társadalmak feletti totális kontroll, azaz a teljes ellenőrzés, szabadságunk korlátainak erősítése és emelése, mely a civil társadalom és a hatalmi ágazat közötti szakadék további elmélyítését irányozza elő. Nem új keletű, de felettébb aktuális témaboncolgatás.

Mivel nagyjából a „Rituals Of Power” megjelenése tájékán kapcsolódtam vissza sokévnyi kihagyás után a death/grind vérkeringésbe, talán ennek is köszönhető, hogy a lemez akkor még nem váltott ki belőlem különösebb izgalmakat. Mai füllel viszont teljesen másként hat: gyilkos egy anyag, akárcsak az új vagy a korábbi albumaik. A megbízhatóság 2001 óta az egyik alappillére a banda munkásságának: ha új Misery Index-korong tűnik fel a horizonton, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ütős lesz.

A „Complete Control” az Administer The Dagger című tétellel nyit: a vészjósló gitártéma mellé szép fokozatosan becsatlakozó hangszeresek irgalmatlan death/grind cunamit idéznek elő, olyat, amelyre egyedül csakis a Misery Index képes. Az éjsötét hangulati elemekkel fűszerezett dara után black metalos atmoszférába csomagolt groove-orientált halálmetal zúdul a hallgatóra. A címadó tétel melodikus vezérfonala pedig a göteborgi vonalat idézi, melyet egy megadallamos gitárszóló koronáz meg.

Ismét kegyetlen groove-ok hasítanak a Necessary Suffering című darabban, majd az atmoszferikusabb Rites Of Cruelty színezi tovább a dallistát. Vérbeli death/doom témával kezd a Conspiracy Of None, ezt egy szögelős, néhol groove-os folytatás követi. Az egyszer szent, hogy változatosságból nem szenved hiányt, aki végigpörgeti az anyagot: hol egy vadállat riff, hol egy eszement groove, hol pedig valami elképesztően dallamos téma kavarja fel a hullámokat, de rendesen.

Annak ellenére, hogy a dalírás és –rögzítés meglehetősen mostoha körülmények között zajlott (pandémia, lezárások, helló), a végeredményen ez egyáltalán nem hallatszik. A csapat rajongói büszkén helyezhetik fel a polcra a többi mellé az új korongot.

9,5/10