A svéd prog/folk rock formáció, a Kaipa története anno a progresszív rock hőskorában kezdődött, egészen pontosan 1973-ban, akkor még Ura Kaipa néven. '74-ben végül Kaipára rövidültek, egy évre rá pedig megjelent a debütalbumuk azonos név alatt. A banda az akkoriban még javában tündöklő prog rock másodvonalas csapataként működött, magyarul nem értek el olyan számottevő sikereket, mint például a Yes vagy a Rush.
Az 1982-ben megjelent "Nattdjustid" című lemez után aztán pontot tettek a történet végére, tizennyolc évvel később pedig újra beindították a motorokat, de egy teljesen friss felállással: csak Hans Lundin billentyűs és Roine Stolt gitáros maradt a régi tagságból (utóbbi mondjuk '79-ben egyszer már távozott a csapatból), melléjük Patrik Lundström énekes, Aleena Gibson énekesnő, Jonas Reingold basszusgitáros és Morgan Ågren dobos sorakozott fel (2014-ben már volt egyébként egy újraegyesülési kísérlete a bandának Kaipa DaCapo név alatt, melyben Lundin még nem vett részt: egy stúdió- és egy élő album született ekkor).
Stolt (aki nem mellesleg a The Flower Kings alapító gitárosa is egyben) 2005-ben távozott a zenekarból, helyére Per Nilsson (Nocturnal Rites, Scar Symmetry, ex-Meshuggah) érkezett. Tavaly pedig doboscsere is történt: Morgant Darby Todd váltotta fel. Az InsideOut Music kiadóhoz szerződött formáció legújabb nagylemeze, az "Urskog" április 29-én jelent meg. A több mint egyórás korong hat szerzeményét Lundinnak a gyönyörű svéd természetben eltöltött gyalogos és kerékpáros túrái inspirálták, illetve a nyolcvanas évekbeli szólópályafutása alatt kiadott korongok gyűjtői kiadásának rendezése közben is megszállta az ihlet: egyes dalfoszlányokat, akkordszerkezeteket gondolt újra, majd építette bele az új nótákba.
Már a lemezborító és a cím is tükrözi Lundin természetimádatát, a dalok szerkezeti felépítése pedig afféle audiovizuális élmények sorozatát indíthatja be az arra fogékony hallgatóság körében. Mindegyik hangszeres színvonalasan és élménydúsan zenél: abszolút rajongóbarát módon adagolják a magasan szárnyaló progresszív rockot, öncélú virtuozitásnak nyoma sincs a korongon.
Mindenesetre meg kell adni a módját, illetve tökéletesen kell időzíteni a helyét és idejét az album meghallgatásának, ez ugyanis nem az a fajta muzsika, melyet bárhol, bármikor előkapsz és azonnal hat. A közel húszperces nyitótétel (The Frozen Dead Of The Night) a legtökéletesebb példa erre: a kritikaírás közben nem is tudtam rendesen ráhangolódni, szét kellett válasszam a kettőt, mert csak úgy tudtam összekapcsolódni vele igazán.
Akárcsak Nilsson, Lundin is mesterien kezeli a hangszerét, de a ritmusszekció is hozza azt a fajta játékosságot, melyet egy átlag rockzene-rajongó gyomra is még simán bevesz. Az ének rendben van, de nem ez a meghatározó, nem is adtak túl nagy teret a vokális dolgoknak. Lágy és szárnyaló prog rock ez, a régi vonal mai köntösben. Folkos részek is színesítik az anyagot, ennek kiváló illusztrációja például az In The Wastelands Of My Mind című darab.
Tökéletesen kidolgozott album lett az „Urskog”, mely egy csodás zenei utazásra invitálja a hallgatót. Ugyanakkor soknak érzem ezt az egy órát, néhol leül a hangulat, nem pezseg egyfolytában, meg ugye hely- és hangulatfüggő is. Ettől eltekintve ez egy nagyon korrekt nagylemez, elsősorban prog rockereknek ajánlott, de más is nyugodtan megpróbálkozhat vele: ők nem egy Animals As Leaders, inkább egy visszafogott Dream Theater.
8,5/10
