Mint a programajánlónkban is olvashattátok, hihetetlen mennyiségű koncerttel köszöntött ránk az október. Elő kell venni tehát a malacperselyeket, ha nem akarunk lemaradni a jó bulikról. Rögtön hó elején már bele is lehetett csapni a lecsóba, hiszen közös koncerten lehetett elcsípni a punk/pop/rock műfaj két népszerű zenekarát, a Sum 41-t és a Simple Plant. Mindkét zenekar járt már nálunk többször is. A Sum 41-t nem is olyan régen, az idei Volt Fesztiválon láthattuk, de így egyben kifejezetten nagyszerű csemege volt a műfaj szerelmeseinek.
Legtöbbünk számára vagy a helyszínen, vagy ha követte az esemény oldalát, akkor egy aznap délutáni posztból derült ki, hogy lesz egy harmadik zenekar is a Cassyette személyében, de róluk lemaradtam, mint ahogy hozzám hasonlóan sokan mások is.
A Simple Plan kezdésére értem oda és már rajtuk is majdnem dugig telt a terem. Igaz, ez alkalommal is a kisebb zenekaroknál szokássá vált elforgatott színpad megoldást alkalmazták. Ez ugyan akusztikailag nem a legjobb húzás szerintem, de arra mindenképpen jó, hogy így a kisebb tömeg is kitölti a teret. Nem nagyon ismertem a zenekart, de kíváncsivá tett, hogy gyakran játszanak az egyik kedvenc zenekarom, a Papa Roach társaságában. Őszintén szólva nem tettek rám nagy benyomást. Ez a fajta muzsika már túl lágy az én füleimnek. Hiába a fülbemászó dallamok, de ez leginkább a tinilányoknak szól, mintha valami popbanda dolgozna fel Green Day-dalokat. Már amennyit ki tudtam venni az eleinte gyatra hangosításból.
Nyilván, aki ismerte a dalokat, az tudta, mi szól éppen. Én inkább, gondoltam, kihasználom az alkalmat, lerakom a ruhatárban a kabátom és veszek valami innivalót. Nem is tehettem volna jobban, mert így is majdnem végigálltam a Simple Plan koncertjét a büfében. Mire visszaértem, már csak néhány dal maradt, de már élvezhetőbb minőségben, mint az elején. Mivel kiemelt vendégként vannak jelen a turnén, így a műsoridejük is körülbelül egyórás volt. Valamint különféle show-elemekkel (mint CO-füst vagy felfújható gumilabda) is igyekeztek megfelelő party-hangulatot teremteni, ami sikerült is.
A Simple Plan programja ez volt: 1. I'd Do Anything - 2. Shut Up! - 3. Jump - 4. Jet Lag - 5. Your Love Is A Lie - 6. Addicted - 7. Welcome To My Life - 8. Iconic - 9. Summer Paradise - 10. All Star/ Sk8er Boi / Mr. Brightside - 11. Where I Belong - 12. I'm Just A Kid - 13. Perfect
Deryck remek frontember, könnyen csavarta az ujjai köré a közönséget. Nagyobb mozgásteret biztosít neki az is, hogy manapság már ritkán kerül a nyakába a gitár, így jobban együtt tud élni a nézőkkel. Az ember tényleg úgy érzi, hogy egy óriási házibuliba került, melynek Deryck a hangulatfelelőse. Mondjuk, azt nem tudom, hogy mit nem lehet azon érteni, ha az előadó circle pitet kér a közönségtől, hiszen az nem most jött be a köztudatba, elég rég elterjedt a koncerteken.
Visszatérve a gitárhoz, ezen a téren 2006 óta Tom Thacker segíti a zenekart, aki olykor billentyűvel is színesíti a produkciót. Ezáltal a színpadkép is úgy nézett ki, hogy a háttér-molinóra festett temető elé felfújt, világító szemű és fogú ördög/sátánfej két oldalán helyezkedett el a dob és a billentyű. A látványhoz hozzátartozott még a pirotechnika és party-hangulatot fokozó kilőtt szalag és konfetti. Utóbbiból jutott a hatalmas lufikba is, mellyel szintén jól elszórakozott a közönség és Deryck is, aki a színpadra visszatévedt légömböket előszeretettel mészárolta le. Kicsit elvett az élvezeti értékből, hogy két gitár ide vagy oda, belőlük alig lehetett hallani valamit. A dob viszont elnyomott mindent. Legalábbis kicsit oldalt, ahol álltam.
A 17 dalos alapblokkba (sőt, ha nem egy dalnak vesszük az egybegyúrt, My Direction/No Brains/Rhythms/ All Messed Up csokrot, akkor még több is) még belefért a Queen We Will Rock You-jának a feldolgozása is. Miközben Béla haverommal arról beszélgettünk, hogy a Still Waitinget biztos meghagyják a ráadásblokkra, egyszer csak belekezdtek. Mi meg csak néztünk egymásra, hogy ezt hová tudják majd még fokozni, mert hát ez egyértelműen a zenekar egyik, ha nem a legnagyobb slágere. A magam részéről ezzel zártam volna a rendes programot, mert számomra logikátlan volt zárásnak a középtempós Hooch. De végül a ráadásban előadott No Reason, Mr. Amsterdam, Fat Lip hármasa méltóképpen zárta az estet
Azt hiszem, hogy egy ilyen jó hangulatú buli után mindenki elégedetten távozott, bár én még meghallgattam volna a Little Know It Allt, Iggy Pop nélkül is.
A Sum 41 programja: 1. Motivation - 2. The Hell Song - 3. Over My Head - 4. We're All To Blame - 5. Summer - 6. War - 7. Screaming Bloody Murder - 8. My Direction / No Brains / Rhythms / All Messed Up - 9. Underclass Hero - 10. Walking Disaster - 11. With Me - 12. In To Deep - 13. Makes No Difference - 14. Pieces - 15. We Will Rock You (Queen-feldolgozás) - 16. Still Waiting - 17. Hooch .......Ráadás: 18. No Reason - 19. Mr. Amsterdam - 20. Fat Lip
Fotók: Máté Évi
